A KOVCS GBOR GYJTEMNY MUNKCSYTL TTH MENYHRTIG A

A KOVÁCS GÁBOR GYŰJTEMÉNY MUNKÁCSYTÓL TÓTH MENYHÉRTIG A TORNYAIBAN Tornyai János Múzeum, Hódmezővásárhely 20 16 május 22. -július 30. Teremszövegeket írta Kovács Gábor Művészeti Alapítvány

KOVÁCS GÁBOR

Kovács Gábor bankár, üzletember, műgyűjtő és filantróp, a KOGART alapítója. Élete első 18 évét a kakasszéki szülői házban töltötte. Az Orosházi Táncsics Mihály Gimnáziumban érettségizett. A Moszkvai Állami Nemzetközi Kapcsolatok Intézetében (MGIMO) kitüntetéses diplomával végzett nemzetközi gazdasági kapcsolatok szakon 1980 ban. Szakmai karrierjét a Magyar Nemzeti Bankban kezdte. 1985 -től a Citibank Budapest Rt ügyvezető igazgatója, majd azt követően a londoni Citibank alelnöke. 1991 -ben megalapította a Bankár Holdingot, amelynek jelenleg az igazgatósági elnöke. 1991 -ben kezdett el magyar műalkotásokat vásárolni, gyűjteménye a kilencvenes évek végén vált ismertté. A mintegy 400 darabból álló kollekció átfogja a magyar festészet történetét a 18. század elejétől a 20. század közepéig.

2003. november 8 -án 3 milliárd forintos alaptőkével megalapította a Kovács Gábor Művészeti Alapítványt, 2004. április 20 -án pedig megnyitotta a KOGART Házat az Andrássy úton, Budapesten. 2009 -ben azzal a szándékkal hozta létre lányaival, Zsuzsannával, Viviennel és Lillával a Kakasszéki Emberekért Alapítványt, hogy szívügyét, Kakasszéket ismét felhelyezze Magyarország térképére. Azóta számos értékteremtő kezdeményezése van Kakasszéken. 2006 óta tagja a Trilaterális Bizottságnak, 2016 óta tagja a Global Philanthropists Circle-nek 2005 -ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét.

KOVÁCS GÁBOR GYŰJTEMÉNY

Kovács Gábor gyűjtemény Ahogyan minden jelentős magángyűjtemény, a Kovács Gábor Gyűjtemény is határozott karakterrel bír. A mecénás több mint két évtizede vásárol műalkotásokat azzal a céllal, hogy létrehozzon egy, az újkori magyar festészet történetét méltón képviselő gyűjteményt. A kollekció a 18. század elejétől napjainkig terjedő időszak művészetét öleli fel, és jelenleg mintegy négyszáz alkotásból áll. A képzőművészeti anyag fő irányvonalát a klasszikus szépségeszményt kifejezésre juttató, természetelvű tájfestészet remekei képviselik, melyekhez harmonikusan kapcsolódnak a más tematikát felvonultató alkotások. A kollekció kivételes értékű gyöngyszemei id. Markó Károly és Vaszary János húsz-húsz alkotása, illetve Kádár Béla, Tóth Menyhért, Csernus Tibor és Péreli Zsuzsa életművének válogatott darabjai.

A gyűjtemény szinte hiánytalanul reprezentálja a 19. század romantikus, majd realista tájábrázolásától a nagybányai iskola plein-air festészetén keresztül, a 20. század első évtizedeinek különféle izmusaiba torkolló fejlődési ívet. A főművekhez szervesen illeszkednek a kiegészítő alkotások, de nem hiányoznak az igazán ritka kincsek sem, mint Mányoki Ádám, Munkácsy Mihály, Gulácsy Lajos vagy Csontváry Kosztka Tivadar képei. A jelenleg is folyamatosan gyarapodó Kovács Gábor Gyűjtemény a legrangosabb magyar magángyűjtemények sorába tartozik. Számos hazai és néhány jelentős kűlföldi kiállítás után most szűkebb pátriájában, Hódmezővásárhelyen mutatkozik be a kollekció egy olyan speciális válogatással, amely végigvezeti a látogatót a magyar festészet történek talán legizgalmasabb fél évszázadán. A 19. század végétől a második világháborúig tartó évtizedekben a magyar művészet szinte párhuzamosan fejlődött a nyugat európai, elsősorban a francia és a német festészettel.

SZÉKELY BERTALAN SZÉKELY ZSENI KÉPMÁSA (Zseni arcképe, Jenny arcképe) 1880 körül olaj vászon 189 × 102 cm Kovács Gábor Gyűjtemény

CSONTVÁRY: TITOKZATOS SZIGET, 1903, körül olaj , 30 x 40 cm Kovács Gábor Gyűjtemény

CZÓBEL BÉLA: SZOBABELSŐ Enteriőr 1910 olaj, karton 71 × 50 cm

BATTHYÁNY GYULA: VILLANEGYED, 1930 -as évek, olaj, vászon 80 × 116 cm, Kovács Gábor Gyűjtemény

MUNKÁCSY MIHÁLY ÉS A MAGYAR REALIZMUS FESTÉSZETE

Munkácsy Mihály (1844 -1900) és a magyar realizmus festészete Magyarországon az 1870 -es évektől bontakozott ki annak a fiatal művészgenerációnak a munkássága, amely a modern magyar festészet megalapozójává vált. Ezek a mesterek emelik ki elsőként a magyar piktúrát a korábbi évszázadok provincializmusából, és ők lesznek a következő generációk példaképei is. Közéjük tartozik az asztalos inasból festőfejedelemmé vált Munkácsy Mihály, akinek mesébe illő karrierje sok fiatal művésznek adott reményt a pályakezdés nehézségeinek elviseléséhez. Korai alkotásainak kritikai hangvétele mély lélekábrázoló képességgel párosult, míg későbbi szalonképeinek és tájábrázolásainak elsősorban bravúros technikai tudása és színérzéke adja legfőbb értékét. Képeivel mintegy negyed századon keresztül nemcsak itthon, hanem Párizsban is nagy sikert aratott, ami hozzájárult ahhoz, hogy a mai napig ő a legismertebb magyar festő a közönség körében.

Mellette Paál László és Mészöly Géza, - a realista tájfestészet legjelentősebb képviselőiként - újfajta természetszemléletet honosítottak meg, amelynek legfőbb jellemzője a valóságos látvány festői megragadása. Lírai hangvételű tájképeik a francia realizmus barbizoni iskolának nevezett tájfestészeti vonulatát folytatják. Míg Paál László fénytől szabdalt erdőbelsői és egekig magasodó fái a természet hatalmas erejét hangsúlyozzák, addig Mészöly Géza folyóparti tájai - a vízben visszatükröződő fákkal és a parton különféle foglalatosságaikba merült emberekkel - a 19. század végének bensőséges hangulatú emlékképei egy mára már elveszett világról.

A francia realizmus talajáról indult, mégis némileg különbözik attól Mednyánszky László tájfelfogása, akinek hajnali derengésben mozdulatlan tájai, ködös, párás erdőbelsői vagy fényben fürdő hegycsúcsai misztikus látomássá változtatják a természetet. Nála a táj elsődlegesen nem a valóság megjelenítése, hanem saját gondolatainak, érzéseinek, lelkivilágának pillanatnyi lenyomata, míg a társadalom peremén élő csavargói főleg a 20. század első évtizedeinek szociális érzékenységről tanúskodó festői számára váltak követendő mintaképekké. E négy mester úttörő munkássága nyomán bontakozott ki a 19. század utolsó negyedében a magyar realista festészet, amely - a naturalizmus stílussajátosságait is magába olvasztva - az utánuk jövő művésznemzedék ecsetje által vált a századforduló különböző modern törekvéseinek alapjává.

MUNKÁCSY MIHÁLY VIRÁGCSENDÉLET 1877– 78 olaj, vászon 76. 5 × 62. 5 cm Kovács Gábor gyüjtemény V i r á g c s e n d é l e t

MUNKÁCSY MIHÁLY: MILTON I. (vázlat) 1877 körül, olaj, fa, 62 × 74 cm, Kovács Gábor Gyűjtemény

MUNKÁCSY MIHÁLY: PIHENŐ HÖLGY (Alvó nő) 1880 -as évek második fele, olaj, fa, 87 × 116 cm Kovács Gábor Gyűjtemény

PAÁL LÁSZLÓ ERDEI ÚT ESŐ UTÁN 1875 körül olaj, vászon 115 × 89 cm Kovács Gábor Gyűjtemény

PAÁL LÁSZLÓ ERDŐRÉSZLET 1875 körül olaj, vászon 64 × 52 cm Kovács Gábor Gyűjtemény

MÉSZÖLY GÉZA: VÍZPARTON, 1879, olaj, fa, 39 × 77 cm Kovács Gábor Gyűjtemény

MÉSZÖLY GÉZA RŐZSESZEDŐK 1882 körül olaj, vászon 80. 5 × 65. 5 cm Kovács Gábor Gyűjtemény

MEDNYÁNSZKY LÁSZLÓ ERDŐRÉSZLET BETYÁRRAL 1890 körül olaj, vászon 150 × 98 cm Kovács Gábor Gyűjtemény

MEDNYÁNSZKY LÁSZLÓ: TÁTRAI RÉSZLET, 1900 körül, olaj, vászon 31. 5 × 47 cm, Kovács Gábor Gyűjtemény

SPÁNYI BÉLA: NAPLEMENTE A PUSZTÁN, 1891, 160 x 220 cm Spányi Béla: Naplemen te a pusztán

VASZARY JÁNOS LEÁNYKA VETEMÉNYESKERTBEN (Parasztlányka a káposztaföldön) 1893 olaj, vászon 85. 5 × 56. 5 cm Kovács Gábor Gyűjtemény

FERENCZY KÁROLY: GARMISCHI KERT, 1895, olaj, vászon, 60 × 80 cm Kovács Gábor Gyűjtemény

NAGYBÁNYAI MŰVÉSZTELEP

A nagybányai művésztelep A modern magyar festészet szimbolikus születésnapja 1896, amikor Hollósy Simon megalapította Réti Istvánnal, Thorma Jánossal és Ferenczy Károllyal müncheni szabadiskolájának nyári tagozataként a nagybányai művésztelepet. Céljuk a plein air festésmód és az impresszionizmus, posztimpresszionizmus vívmányainak meghonosítása, naturalista életképeken való alkalmazása és a természet közvetlen megfigyelését tükröző tájképek készítése. A naturalizmusból kiinduló Hollósy igazi műfaja mindvégig az alakfestés volt, és bár forradalmi műve, a Rákóczi-induló (1899) befejezetlen maradt, részletei nagyfokú expresszivitást értek el. 1902 -ben nézeteltérései miatt kivált, és önálló nyári iskolát hozott létre Técsőn. Az alapítók generációjához tartozó Glatz Oszkár számára az izvorai dombok hullámzó zöld tengere vált elsődleges ihletővé, a később Kecskeméten művésztelepet alapító Iványi. Grünwald Béla pedig fénytől átitatott kerti jelenetek sorát festette.

SZINYEI MERSE PÁL PATAKPART 1897 olaj, vászon 90 × 80 cm Kovács Gábor Gyűjtemény

CSÓK ISTVÁN: A TAVASZ ÉBREDÉSE, 1900, olaj, vászon, 120 × 210 cm Kovács Gábor Gyűjtemény

HOLLÓSY SIMON TAVASZ A PATAKPARTON 1916 olaj vászon 100 × 100. 5 cm

FERENCZY KÁROLY: A NAGYBÁNYAI KERESZTHEGY (A nagybányai Kereszthegy esti napban, Kereszthegy) 1900, olaj, vászon, 80 × 90 cm, Kovács Gábor Gyűjtemény

NYILASY SÁNDOR: CSÓNAKÁZÁS A TAVON, 1909, olaj, vászon 75 × 95 cm, Kovács Gábor Gyűjtemény

GLATZ OSZKÁR: DOMBOLDAL KIRÁNDULÓ GYERMEKEKKEL (Séta a domboldalon ) 1910 körül, olaj, vászon, 64. 5 × 90. 5 cm, Kovács Gábor Gyűjtemény

PERLROTT-CSABA VILMOS: SZABADBAN (1911 körül), olaj, vászon, 121. 5 × 140 cm, Kovács Gábor Gyűjtemény

FRANK FRIGYES: VASÁRNAP DÉLUTÁN, 1920 körül, olaj, vászon, 63. 5 × 85 cm. Kovács Gábor Gyűjtemény

KORAI AVANTGÁRD IRÁNYZATOK A NYOLCAK

Korai avantgárd irányzatok: a Nyolcak A modernizmus nyitányát jelentette a magyar festészetben, amikor 1909 -ben Új Képek címmel nyolc festő (Berény Róbert, Czigány Dezső, Czóbel Béla, Kernstok Károly, Márffy Ödön, Orbán Dezső, Pór Bertalan és Tihanyi Lajos) csoportkiállítást rendezett a Könyves Kálmán Szalonban. Ekkor még Keresők-ként szerepeltek, később felvették a Nyolcak nevet. A kiállított 32 festmény óriási felháborodást váltott ki. Az autonóm festészet elvének megfelelően a kompozíciókon ábrázolt formák szándékosan eltorzulnak a kifejezőerő fokozása érdekében, a motívumok a kép belső logikájához igazodnak, az ecsetvonások, vonalak és színfoltok közvetlenül érzékelhetők, a színek pedig nem a természetet követik, hanem független színviszonyok szerint szerveződnek. E törekvéseken túl azonban a csoport stílusa heterogén volt, tagjai a századelő különböző avantgárd művészeti irányzataiból merítettek.

A nagybányai Neós-forradalmat 1906 -ban kirobbantó Czóbel Béla eleinte az Henry Matisse körül kialakuló Fauves festők modorát követte, majd Georges Rouault üvegablakokat idéző, kontúrrácsos formavilágát a német expresszionizmussal ötvözte intenzív faktúrájú képein. Rendkívül nagy hatással volt a csoport tagjaira Paul Cézanne geometrikus alapokra helyezett festészete. Az ő Fürdőzők-képeinek táj- és alakábrázolási problémáiból indult ki Márffy Ödön, aki később az oldottabb, atmoszférikus foltfestészet felé kanyarodott. Ugyancsak ember és természet viszonyának új ábrázolása izgatta ekkoriban Perlott Csaba Vilmost, Matisse kedvenc tanítványát is, aki a konstruktív képépítkezést expresszíven hajlított formákkal, drámai színkontrasztokkal dinamizálta.

A csoport talán legradikálisabb tagja, Tihanyi Lajos korai képein a nagybányai Neósok dekoratív foltrendszerét, élénk színhasználatát alkalmazta. Festményein a tájat tektonikus erők mozgatják, a fák kifeszülnek, az utak hullámot vetnek, dombokká gyűrődnek. Később az expresszionizmus torzító perspektívája és az analitikus kubizmus tördelt ábrázolásmódjának felhasználásával szuggesztív erejű portrék sorát festette. A Nyolcak tagjai mindössze három kiállításon szerepeltek együtt, 1913 -ban felbomlottak, mégis e pár év alatt korszakos jelentőségűvé váltak. Tevékenységük révén ugyanis a legprogresszívebb európai művészeti áramlatok integrálódtak a hazai művészeti életbe.

IVÁNYI GRÜNWALD BÉLA FIRENZEI TÁJ 1907 olaj, karton 45 × 54 cm Kovács Gábor Gyűjtemény Iványi Grünwald : Firenzei táj

ZIFFER SÁNDOR: PARKRÉSZLET, 1910 körül , olaj, vászon, 50 × 70 cm Kovács Gábor Gyűjtemény

MATTIS TEUTSCH JÁNOS: TÁJ HÁZAKKAL, 1910 körül, olaj, karton 30 × 40 cm, Kovács Gábor Gyűjtemény

MATTIS TEUTSCH JÁNOS: PANORÁMA, 1910 -1915, olaj, karton 34 × 49, 5 cm, Kovács Gábor Gyűjtemény

MÁRFFY ÖDÖN: KERTVÁROSI LÁTKÉP, 1909 körül, olaj, vászon 66 × 80. 5 cm, Kovács Gábor Gyűjtemény

MÁRFFY ÖDÖN FÉNYEK A KERTBEN (Tájkép, Fa) 1921 olaj vászon 74 × 53. 5 cm Kovács Gábor Gyűjtemény

MÁRFFY ÖDÖN: DUNAKANYAR, (Vízparti táj), 1930 körül, olaj, karton 49 × 72 cm, Kovács Gábor Gyűjtemény

KMETTY JÁNOS: CSENDÉLET, 1910 -es évek eleje, olaj, lemezpapír 30 × 40 cm, Kovács Gábor Gyűjtemény

PATKÓ KÁROLY: HÁTAKT 1920 olaj vászon 68. 5 × 28. 7 cm Kovács Gábor Gyűjtemény

PATKÓ KÁROLY: NAGYBÁNYAI RÉSZLET, 1926, olaj, vászon, 55 × 69 cm Kovács Gábor Gyűjtemény

A NATURALIZMUS, MINT A SZÁZADVÉG ÚJ IRÁNYZATA

A naturalizmus, mint a századvég új irányzata A 19. század utolsó évtizedének újító szellemű stílusirányzata, a naturalizmus tekinthető úgy is, mint a realizmus egyfajta továbbgondolása. A magyar festők döntő többsége ekkor a müncheni akadémián képezte magát, és többnyire itt ismerkedtek meg a francia festészet legújabb törekvéseivel. A fénykezelés és az atmoszférikus hatások érzékeltetése mellett a naturalizmus európai térhódításához nagyban hozzájárult a fényképezés fejlődése, ami ekkor már egyre kevésbé számított újdonságnak. A festők is előszeretettel használták ezt az új médiumot, amely a pillanat megragadásán túl lehetőséget adott számukra a részletek aprólékos megfigyelésére anélkül, hogy hosszú napokon át kellett volna fizetni a hivatásos modelleknek. Az 1880 -as évek második felétől a Hollósy Simon müncheni szabadiskolája körül csoportosuló fiatal festők a francia naturalizmus legjelentősebb alakja, Jules Bastien-Lepage hatása alá kerültek.

Valójában nem az akadémiai tradícióval szemben próbáltak meg újfajta művészeti látásmódot kialakítani, hanem - megmaradva annak technikai és kompozíciós hagyományai mellett -, mindössze a modern kor élményeit, a mindennapok emberét foglalkoztató társadalmi kérdéseket és élethelyzeteket ábrázolták naturalisztikus hűséggel. Modernségük elsősorban abban rejlik, hogy saját koruknak egyfajta fotografikus hűségű leírását adják, szemléletmódjuk azonban elmarad az impresszionizmus és a posztimpresszionizmus festészeti látásmódot megújító törekvéseitől. A városi kisemberek, a munkáért sorban álló különböző társadalmi típusok izgalmas sokféleségét láthatjuk Csók István Cselédközvetítőnél című képén, míg Vaszary János Leányka a veteményeskertben vagy Megjött már a parancsolat című munkája a paraszti világ képviselőinek és élethelyzetének meghatóan szép, európai mércével mérve is kiemelkedő ábrázolása.

CSÓK ISTVÁN: CSELÉDKÖZVETÍTŐNÉL (Cselédszerzőnél) (1892), olaj, vászon, 116 × 150. 5 cm, Kovács Gábor Gyűjtemény

PERLMUTTER IZSÁK SZALON 1910 -es évek olaj, vászon Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár, Budapest

KOSZTA JÓZSEF: CSÓNAKOK, 1906 körül, olaj, vászon, 50 × 75 cm Kovács Gábor Gyűjtemény

FÉNYES ADOLF: ÜNNEPNAP 1909 olaj, karton 90 x 68 cm

FÉNYES ADOLF: CSENDÉLET, 1910, olaj, vászon, 76 x 100 cm, Magángyűjtemény

EGRY JÓZSEF: FOLYÓPARTI TÁJ, 1914, pasztell, karton, 46 × 68 cm, Kovács Gábor Gyűjtemény

EGRY JÓZSEF: BADACSONY, (Sárguló fák, Badacsonyi táj fával) 1937, papír, 70 × 101 cm, Kovács Gábor Gyűjtemény

CZÓBEL BÉLA: HÁTAKT 1930 -35 olaj, vászon, 85 x 63 cm Magántulajdon

DEKORATÍV ÉS SZIMBOLISTA TÖREKVÉSEK

Dekoratív és szimbolista törekvések A 19. és 20. század fordulóján a magyar festészetben egymással párhuzamosan jelentkezett a nagybányai neósok nyomvonalán haladó posztimpresszionista foltfestészeti törekvés, valamint a szecessziós szimbolizmus. A posztimpresszionista vonulat élén Rippl-Rónai József áll, és olyan művészek sorolhatók ide, mint Csók István, Fényes Adolf és Perlmutter Izsák. Egyaránt jellemző rájuk a dekoratív képritmus, a fénnyel telített színek fokozott használata, valamint a csendélet és az enteriőr műfajának dominanciája. A szecesszió dekorativitása elsősorban a növényi motívumokból kiinduló vonalrajzban nyilvánul meg. Ez a kiindulópontja Gulácsy Lajos művészetének is, mely azonban szimbolista, sőt szürrealista vonásokat is hordoz.

Rippl-Rónai stilizáló technikáját a francia Nabis csoport környezetében sajátította el, majd Kaposváron telepedett le, ahol a kisvárosi élet jeleneteit, később Róma Villa-beli otthonát festette. Ebben az időszakban dolgozta ki „kukoricás” stílusát, melyet mozaikszerűség, dekorativitás és intenzív színvilág jellemez. Csók István a müncheni naturalizmus felől, a nagybányai festőiskola plein -air eredményeit felhasználva jutott el a dekoratív, impresszionisztikus foltfestészethez. Fényes Adolf különösen csendéletein alkalmazta ezt a stílust, amelyeken a motívumok szőnyegszerűen illeszkednek egy nagy mintázatba.

Perlmutter Izsák hollandiai tartózkodása idején ismerte fel az enteriőr műfajban rejlő festői lehetőségeket. A népviselet, a változatos textúrájú és gazdag mintázatú szőttesek, a falusi szoba zsúfolt tárgyi környezete, az ablaktáblákon beáradó fénypászmák, a különböző fényes felületekről visszaverődő reflexek mind a festői eszközök felszabadult használatának lehetőségeit kínálták számára. A preraffaeliták szecesszión átszűrt szimbolizmusának inspirációja fedezhető fel Gulácsy Lajos nőportréin, szerelmi jelenetein, a reneszánsz Itáliát és a rokokó artisztikumát megidéző képein, de később elmosódott színhatásokkal, opálos fényekkel, zaklatott felületkezeléssel készült művein olyan tudatalatti tartományokat jelenített meg, mint az emlékezés, az álom vagy késői művein a hallucináció.

GULÁCSY LAJOS NŐ RÓZSÁVAL 1904 olaj, vászon 68 × 44 cm Kovács Gábor Gyűjtemény

GULÁCSY LAJOS ITÁLIAI TÁJ (Tájkép ciprusokkal) 1904 Olaj, Karton 50 × 33 cm Kovács Gábor Gyűjtemény

GULÁCSY LAJOS: BÍBOR ÉS SMARAGD, (A Tenger asszonya) 1906 Olaj, Lemezpapír, 25 × 33. 5 cm, Kovács Gábor Gyűjtemény

RIPPL-RÓNAI JÓZSEF: FÁTYOLOS NŐ KERTBEN, 1909, 51 × 68 cm olaj, karton, Kovács Gábor Gyűjtemény

RIPP-RÓNAI JÓZSEF: PIKNIK A RÓMAI VILLA KERTJÉBEN, (A műterem előtt heverésző alakok), 1914, olaj, karton, 70 x 100 cm

VASZARY JÁNOS FESTÉSZETE

Vaszary János festészete Vaszary János (1867 -1938) mindent tudott, amit festő tudhat a színről, vonalról és kompozícióról. Magas intellektusa, ragyogó ízlése, örök kíváncsisága és nyitottsága minden konvenciót elvetve, teljes szabadsággal volt képes mindig újat teremteni. A nagy tehetséggel megáldott művész a naturalista, realista kezdetek után a szecesszió, az impresszionizmus, később az expresszionizmus felé fordult. Művészete utolsó és egyben leghosszabb korszakában, egy nagy váltás után az École de Paris ragyogó, életigenlő, dekoratív festészetének szellemében alkotott: a huszas, harmincas évek fehér alapozású, alla prima – vagyis keveretlen színekkel festett, pasztózus Lido-jelenetei, könnyed és elegáns aktjai, valamint a népszerű tengerparti életképei tették közkedveltté a művészt. Színek iránti szenvedélye valamennyi korszakában egyesült a bravúros, dinamikus, ugyanakkor nagyvonalú festői megoldásokkal.

Vaszary olyan értelmiségi művész és kozmopolita európai polgár volt, aki a kultúrában is fontosnak tartotta a nyugati kapcsolatokat. Kortársai közül Raoul Dufy, Henri Matisse és Kees van Dongen művészetét tartotta meghatározónak. Késői korszakában nem csupán felelevenítette vízparti tartózkodásainak helyszíneit. A víz és a levegő festészetének mindig is alapvető médiumai voltak, ahogy áteresztik és megtörik a napfényt, kielégítve ezzel egy vérbeli impresszionista művész vibráló színkavalkád iránti igényét. Vaszaryt minden korszakban egy bizonyos művészeti problematika foglalkoztatta, amit a legmagasabb szinten tudott megoldani. A fáradtságos tanári munka gyümölcse és az osztatlan szakmai siker sem maradt el, így a huszadik század legsikeresebb, legelfogadottabb és legnépszerűbb magyar festőinek egyike lett.

VASZARY JÁNOS: ÜLŐ NŐ LILA NAPERNYŐVEL, 1909, olaj, fa 27 x 42, 5 cm, Kovács Gábor Gyűjtemény

VASZARY JÁNOS: A FÉNYES-FÜRDŐ TATÁN (Fürdőzők a tatai tónál) 1909, olaj, vászon, 50 × 60 cm, Kovács Gábor Gyűjtemény

VASZARY JÁNOS: VIAREGGIÓI STRAND NAPERNYŐKKEL, 1929 olaj, vászon, 45 × 69. 5 cm, Kovács Gábor Gyűjtemény

VASZARY JÁNOS: FRANCIA RIVIÉRA, (Tengerpart pálmafákkal) 45 x 70 cm, olaj, vászon

VASZARY JÁNOS MEGJÖTT MÁR A PARANCSOLAT 1894 olaj, fa 94 x 72, 5 cm Kovács Gábor Gyűjtemény

VASZARY JÁNOS: ITÁLIAI EMLÉK, 1930, olaj, vászon, 63 × 100 cm Kovács Gábor Gyűjtemény

AVANTGARDE MAGYARORSZÁGON

Avantgarde Magyarországon A 20. század elejét a forrongások, a rombolás és építkezés együttes jelenléte, a tenni vágyó akarat jellemezte. A globális társadalmi, gazdasági és technológiai változásokkal párhuzamosan a képzőművészet is válaszúthoz érkezett – az új funkció új nyelvezetet és eszköztárat igényelt. A művészek formákat bontottak és építettek. A progresszív kezdeményezéseket Cézanne, Matisse és a fauvizmus, Picasso és a kubizmus megértése alapozta meg. Az új formák expresszívek, de ugyanakkor a kubizmusból merített szemléletmóddal operálnak: egyszerre konstruktívak és dinamikusak. Ennek a tenni akarásnak (aktivizmusnak) az emblematikus alakja volt Kassák Lajos, akinek egyik kései kompozíciója is megtalálható a Gyűjteményben. Kassák a német mintára létrehozott, 1915 -16 között megjelenő A Tett, majd - annak betiltása után - 1916 -25 között a Ma című irodalmi, képzőművészeti és társadalmi folyóirat alapítója és szerkesztője volt.

Az 1920 -as években Bortnyik Sándorral az önelvű művészet hazai megalapozásaként kidolgozták a képarchitektúra elveit: síkban megjelenő, és nem ábrázoló konstrukciók. A Tanácsköztársaság bukása után – számos magyar művésszel és értelmiségivel egyetemben – Kassák Bécsbe emigrált (itt csatlakozott hozzá Moholy-Nagy László), majd továbbutazott Berlinbe 1920 elején, ahol megismerkedett későbbi feleségével, Lucia Schultzcal – és rajta keresztül a fotográfiával. 1922 -ben nagysikerű közös kiállítása Péri Lászlóval a Der Sturm galériában meghozta számára a hírnevet. Az ő illusztrációi kísérték Kassák lapjait, a Die Aktion és a Der Sturm folyóiratokat is. 1923 -28 között a Bauhaus oktatója olyan neves művészek mellett, mint Gropius, Kandinszkij, Klee vagy Itten.

Ugyanebben az időszakban, 1922 -23 -ban Kádár Béla is kiállított a berlini Der Sturmban, az ő művészetét kezdetben a Neósok, majd - Cézanne és a Nyolcak hatása után - az expresszionizmus jellemezte. Az 1930 -as évektől már a Római iskola neoklasszicista formavilágát vegyítette expresszív vonalaival. Művészete később egyre dekoratívabbá vált, meghitt enteriőrbe komponált aktjaival, házi koncerteket és lakásbelsőket ábrázoló zsánerképeivel nagy szakmai- és közönségsikereket aratott. A sziluettszerű alakok tökéletesen illeszkednek környezetük játékos ornamentikájába, a kompozíciók fátyolos, ezüstös színvilága pedig költői hangulatot teremt.

KONTULY BÉLA SZAMOVÁR CSÉSZÉVEL 1935 olaj, vászon 70. 5 × 60. 5 cm Kovács Gábor Gyűjtemény

BORTNYIK SÁNDOR VÖRÖS PALACK 40. 5 x 31. 5 cm olaj, karton Magántulajdon

KÁDÁR BÉLA KAMARAZENE 1930 körül Tempera, papír 79. 5 × 59 cm Kovács Gábor Gyűjtemény

KÁDÁR BÉLA: HÁROM LOVAS, HÁROM LEÁNY, 1924 körül tempera, papír, 33 x 48, 5 cm, Magántulajdon

KÁDÁR BÉLA: FALUSI JELENET, 1924

KORTÁRSAK ÉS KLASSZIKUS KORTÁRSAK A GYŰJTEMÉNYBEN

Kortársak és klasszikus kortársak a gyűjteményben A Kovács Gábor Gyűjtemény gyűjtési köre az 1940 -es évekkel befejeződik, és a 20. század második felétől napjainkig tartó időszakra vonatkozóan ezt a feladatot átveszi a 2003 -ban általa alapított és egyben a nevét is viselő Kovács Gábor Művészeti Alapítvány. A megegyezés értelmében a 2. világháború előtti művészetet kizárólag az alapító magángyűjteménye képviseli, míg az ezt követő időszak műalkotásait az Alapítvány gyűjti, megszűntetve ezzel az érdekkonfliktust gyűjtő és alapító között. A Kovács Gábor Művészeti Alapítvány gyűjteménye jelenleg mintegy 2500 festményt, szobrot, grafikát és más művészeti ágak remekműveit tartalmazza több mint 350 művésztől. Ezen felül a kollekció része néhány kiemelkedő alkotó, Szalay Lajos, Borsos Miklós és Csernus Tibor teljes életművét reprezentáló, önálló gyűjteményi egység, illetve a Mészöly Miklós – Polcz Alaine Képzőművészeti Gyűjtemény, amelyet a neves pszichológus 2007 ben adományozott az Alapítványnak.

Az egyezség ellenére a Kovács Gábor Gyűjtemény szerves része jó néhány olyan alkotás, amely a 20. század második felében vagy éppen napjainkban készült, közülük is kiemelkednek Tóth Menyhért, Csernus Tibor és Péreli Zsuzsa munkái. E mesterekhez vagy szoros barátság vagy erős szellemi rokonság fűzi a gyűjtőt. Ez az oka annak, hogy munkáik a kollekció féltett kincsei, hűen tükrözve azt a mély gondolatiságot és spirituális életszemléletet, amely Kovács Gábor mindennapjait meghatározza. Kiemelkedő jelentőségű Tóth Menyhért festészete, annak ellenére, hogy témavilága redukált - elsősorban saját környezetének tárgyaihoz, vagy a paraszti életforma mindennapjaihoz kapcsolódik. Azonban az a festészeti megfogalmazás, ahogyan mindezt ábrázolja, nemcsak a magyar, hanem az európai művészet történetében is egyedülállóan modern. Nagy elődjéhez, Koszta Józsefhez hasonlóan ő is a kevés eszközzel sokat mondás mestere volt.

A kortársak közül egyedül Péreli Zsuzsa munkáit gyűjti tudatosan Kovács Gábor, akihez a szellemi rokonságon túl mély barátság is fűzi. Gobelinjei, kollázsai és akvarelljei önálló egységként reprezentálják a művésznő életművének teljes keresztmetszetét a gyűjteményen belül. Aequilibrium című alkotása az ég és föld között lebegő, a materiális világ és a szellemi értékek között egyensúlyt kereső angyalával szimbólumává vált a gyűjtő szépségre, harmóniára törekvő életszemléletének.

TÓTH MENYHÉRT: SZÜRET, 1950 -es évek, olaj, vászon, 48 × 64 cm Kovács Gábor Gyűjtemény

TÓTH MENYHÉRT: HALÁSZAT, 1960 -as évek eleje, olaj, vászon 60 × 80 cm, Kovács Gábor Gyűjtemény

TÓTH MENYHÉRT: PULYKA (1960 körül) olaj, vászon 70 × 50 cm Kovács Gábor Gyűjtemény

TÓTH MENYHÉRT KALAPOS FEJ 1960 -as évek eleje olaj, papír 35 x 42 cm Kovács Gábor Gyűjtemény

TÓTH MENYHÉRT: IKARUS-FA, 1950 -es évek második fele olaj, vászon, 49 × 60 cm, Kovács Gábor Gyűjtemény

TÓTH MENYHÉRT KASZÁLÓ 1960 -as évek eleje olaj, vászon 80 x 62 cm Kovács Gábor Gyűjtemény

TÓTH MENYHÉRT GÖMBVIRÁGOK 1960 -as évek közepe olaj vászon 80 × 60 cm Kovács Gábor Gyűjtemény

PÉRELI ZSUZSA: AEQUILIBRIUM (2000 -2001) gyapjú, selyem, aranyszál 230 × 160 cm Kovács Gábor Gyűjtemény