A Klni Dom kapujban ismeretlen A klni dom
A Kölni Dom kapujában. ismeretlen
A kölni dom kapujában Néhány percre, hogy megálltam, Hirtelen csak mellém lépett, Egy lenhajú nyurga német, S máris fújta a beszédet:
Uram, ilyen templomcsoda Nem épült még sehol, soha! Nézze csak: e gót falakat Kerek hét évszázad alatt emelte a hít, akarat!
Nézze csak e csúcsíveket, Hogy ragadják a szíveket! S a tornyok a kék azúrban Napsugártól lángragyúltan Odatörnek, hol az úr van!
És a szobrok! Ily plasztikát Nem látott még a nagyvilág! Petruspforte! O míly remek! Könnybe lábadnak a szemek, Nincs rá szó, a száj csak remeg.
S a Hoche chor! Minö látvány! Csupa arany, csupa márvány, Gerhárd és a többi mester Szent volt itt már, nem is ember: Üdvözült e müremekkel!
És az oltár! Uram , nézze, Hochenstádi konrád térde Rogyott le itt, e köveken S királyok is tán ezeren Buktak rájok reszketegen!
Beszélt, beszélt csak a német, Szeme büszke tüzben égett, Én pedig, ahogy hallgattam Felsóhajtottam csak halkan, S behunytam a szemem lassan.
Rozoga kis tornyot láttam Sápadt meleg holdvilágban, Körülötte vén akácok Suttogták a miatyánkot, S hullatták a sok virágot.
Törpe volt a kicsi torony, Nem égbe-nyúlt földi orom, S benne csupán egy kis harang Csengett-bongott, így szólt a hang: Giling-galang, giling-galang!
S alatta a cseppnyi templom Kunyhó volt csak, bizony nem dom Szú rágott a rozzant padon S a szent antal-kép a falon Papír volt csak s kopott nagyon.
És az oltár se volt benne Színarannyal dúsan fedve, Gyertya szórt rá gyér világot S elötte bíz nem királyok Zokogták a hozsánnákot.
Nem királyok, csak egy asszony, Kendös öreg parasztasszony Térdelt ottan feketében S így kérte az istent éppen: Csak a fiam hazatérjen!
Beszélt, beszélt csak a német, Végre aztán, hogy rám nézett S meglátta a behunyt szemem, Diadallal, gyözelmesen Ragadta meg a két kezem:
”Igaza van Uram, mondta, Káprázat ez! E templopmra Földi szem csak hunyva nézhet, Mert különben-tényleg Vakja lesz e csodaszépnek!”
ó, ha tudta volna szegény, Ez a büszke német legény, Hogy amig én ottan álltam A kölni dom kapujában, Behunyt szemmel miket láttam!
Hogy énnekem mennyivel szebb, Gót csodánál milyen szentebb Az a kicsi istenháza, Amelyikbe estetájba Anyám merül szent imába! hk
- Slides: 17