A keletzsiai gazdasgi csoda fl vszzada dr Jeney

A kelet-ázsiai gazdasági csoda fél évszázada dr. Jeney László egyetemi docens jeney@elte. hu Regionális és gazdasági földrajz II. Nemzetközi tanulmányok alapszak, Geopolitika specializáció 2018/2019, II. félév BCE Geo Intézet

Kína: II. vh. előtt elmaradott mezőgazdasági ország n Nem volt elegendő mezőgazdaság – – – n n Elaprózott gazdaságok 1, 3 ha (főleg délen: 0, 5– 1 ha) Mezőgazdasági gépek, műtrágyázás hiánya faeke, kapa Lappangó munkanélküliség Nagy adóterhek: szegényparasztság Falusi lakosság éhínsége Ipar alárendelt szerepe Gyér közlekedéshálózat elzártság

Mao: sztálini szovjet mintájú szocializmus n n 1949– 1952: újjáépítés évei 1953– 1957: első ötéves terv 1958: „nagy ugrás” Természeti csapások – Éhínség: 25– 30 mó áldozat n Élelmezési kérdés előtérbe került – Mezőgazdaságot szolgáló beruházások (műtrágya-, traktorgyárak) n n 1960: szembefordulás a SZU-val hadiipari beruházások 1966– 1976: „nagy kulturális forradalom” – Mao Ce-tung hatalmának erősítése

Két Korea eltérő öröksége Észak javára Észak-Korea Terület 121 ezer km 2 Dél-Korea 99 ezer km 2 Természeti potenciál Ásványvagyon, vízenergia Rosszabb éghajlati, domborzati adottságok Demográfiai nyomás 10 mó (1960) 25 mó (1960) + 2 mó menekült ÉKoreából, 1, 5 mó külföldről Ipar Erőművek, nehézipari üzemek Max élelmiszer-, textilipar

Hasonlóságok a két Korea gazdaságában n Egy kulturális alap: teljes társadalmak mozgósítása gazdasági növekedés 1950 -es évek: újjáépítés külső erőforrással – É: SZU-segítség – D: USA-segély n 1960 -óta: önerőre támaszkodás, erős az állam szerepe – Észak-Korea: dzsucse – Dél-Korea: irányított piacgazdaság n Erőteljes hadikiadások – Észak: fegyverkezés 1990 -es évek közepén GDP ¼-e – Dél: 1980 -as évekig: katonai diktatúra

Észak-Korea: gazdaságtörténet n 1950 -es évektől: szocializmus (SZU, Kína) – Személyi kultusz – Pártállami diktatúra – Magántulajdon, piacgazdaság felszámolása n Állam: 1946– 1958 70– 100%, mg kollektivizálása: 1955– 1958 – Tervutasításos rendszer n 1990 -es évek: kudarc – – 1992: szabadkereskedelmi övezet (Tumen) 1994: Kim Ir Szen halála, ingatag belpolitika 1996– 1997: élelmiszersegélyek (USA, Japán, Dél-Korea) Kim Dzsongil, majd Kim Dzsongun

A dél-koreai csoda n Természeti erőforrásokban szegényebb É-Koreánál – GDP/fő, 1960: elmaradt Indiától, 2000: India 30 X-a n 1960 -as évek elejétől: elágazó növekedés – D: kapitalista úton fejlődő elnöki közt (USA csapatok) – Ma: gazdasági szakadék Dél javára – Gyors újraegyesítés D-Korea számára is megterhelő n NIC-országok közül is kiemelkedik a „koreai csoda”, tényezői – Nagybirtokrendszer felszámolása belterjesebb kisparaszti mg. (állami támogatás) – Munkások fegyelme, hosszabb munkaidő – Beruházások exportorientált iparba, alacsony bérek állami bankhitelek, ’ 70: átmeneti külső eladósodás, ’ 90 -ig: belpiac védelme – Szellemitőke (kultúra, oktatás, tudomány) ‘ 60 -ig: analfabétizmus felszámolása, ma: diplomások; Japán licensz után önállóság, (K+F: GDP 4%-a) – Családi óriáskonszernek (chaebolok): állami elittel Daewoo, Hyundai, LG, Samsung (globalizáció); ’ 80: export, ma tőkebefektetés (újra eladósodás, mn)

Kína: Ping reformjai n 1977: átfogó gazdaságirányítási reform – „Négy modernizálás”: mezőgazdaság, ipar, tudomány, honvédelem n 1992: szocialista piacgazdaság – – – – n Mezőgazdaság Ipar Családi kisvállalkozások (ipari, kereskedelmi, szolgáltató) Külkereskedelem bővülése Idegenforgalom fellendülése Külföldi tőkebefektetések (1996 -ig 170 mrd $) Korszerű technológia, rugalmas vállalatvezetési módszerek Mérleg 1949 óta: félgyarmatból regionális nagyhatalom

Kína világpiaci nyitása n Nyitás korlátai – – – n Nagy ország: önellátás Hagyományosan korlátozott kapcsolatok Önellátás tartományi és helyi szinten is Külkerbe bekapcsolódás csak a tengerparti területeken Elmaradott közlekedés és távközlés 1979 -ig a világ egyik legzártabb gazdasága – Külkereskedelmi forgalom elmaradt Tajvantól (21 mó) és Hongkongtól (6 mó) n Később élénkebb külgazdasági kapcsolatok – Hivatalos nyitási politika – Hongkong, Makaó visszacsatolása n n Legfőbb partnerek: Japán, USA Hongkong: összekötő kapocs: Kína és a világpiac között

A japán gazdasági növekedés fél évszázada n 1950– 1960 -as évek: gazdasági csoda – Átlag 10%-kal nő termelési teljesítmény – Hagyományos stratégia: növekvő ipari exportbevételekre alapozott hosszú távú fejlődés n 1973, 1979: olajválság – Elkövetkezendő két évtized: már csak évi 5– 6%-os növekedés n 1980– 1995: Kiemelt szerepet kapnak külföldi működőtőke beruházásai – – 700 mrd $ külkereskedelmi többletből tőkebefektetés 25– 30%-os hazai beruházási ráta világ legnagyobb hitelezője Főként Ázsia újonnan iparosodó országaiba Külföldi beruházási politikája is pontosan tervezett

Japán eltérő beruházásai hullámok n Beruházások 1. hulláma: nyersanyag- és energiaszállítást célozta – Nyersanyag lelőhelyek, kőolaj- és földgázmezők megnyitását finanszírozták Ausztráliában, Perzsa (Arab)-öböl, több DK-ázsiai országban – Érctömörítőket, kohászati bázisokat hoztak létre a kitermelőhelyen csökkentsék a szállítandó nyersanyag tömegét és távol tartsák a környezetszennyezést n Beruházások 2. hulláma: kereskedelem-helyettesítő típusú – Importkorlátok, ill. vámfalak megkerülésére irányult gépkocsigyártó üzemek számos ázsiai országba, Ausztráliába, Európába, főként USA-ba – Szomszédos országok olcsó munkaerejét kihasználva elektronikus háztartási, híradástechnikai, szórakoztató elektronikai gépek tömeggyártásának kezdete n Beruházások 3. hulláma: Jen felértékelődése – USA-ban előállított autó és máshol gyártott elektronikai cikkek olcsóbbak, mint a Japánban készült megfelelőik VISSZAEXPORT – DK-ázsiai bankok, szállodák, kereskedelmi hálózatok hosszú távú piacszerzés

Japán exportgátló tényezői az 1990 -es évektől n 1990 -es évek világgazdasági eseményei – Stagnálás – Várat magára a gazdaság új növekedési pályára történő állítása 1. 2. 3. Nagy külföldi üzemtelepítések megingott a gazd alapja: feldolgozóipar Fejlett partnerek erősödő piacvédelme Egyes japán termékek hirtelen megdrágultak – Jen felértékelődése – Hazai bérszínvonal emelkedése – Befogadó országok olcsóbb munkaereje n Stratégiai ágazatok versenyképessége csökken

Fordulat a japán gazdaságépítés stratégiájában n n Új stratégia: belső fogyasztásra történő átállás ennek kedvez a lakosság vásárlóerejének, életszínvonalának gyors javulása Világgazdasági súlya nem csökkent ennek ellenére sem 2009 -ben a világ ipari termelésének 15, 4%-át (VR 2. ) – VR 1. : Kína, 15, 6% (Forrás: UNIDO) n A japán nemzeti össztermékben a mezőgazdaság jelentéktelen szerepet játszik, dezindusztrializáció, tercierizáció – 1998: mg 2%; ipar 36%; szolgáltatások 62% – 2009: mg 1, 6%; ipar 23, 1%; szolgáltatások 75, 4% n Új célok: monopolhelyzet az új technológiákban – – Belföldi fogyasztás serkentése Hazai jövedelmi és szociális kérdések Túlzott koncentráció csökkentése Technopolisz-program: high-tech iparágak