A jog A jog nem az amit adnak

A jog „A jog nem az amit adnak, hanem amit nem vehetnek el” /Ramsey Clark amerikai ügyvéd/

DEFINÍCIÓ A jog az állami hatalmat gyakorló, meghatározott szervek által, meghatározott módon alkotott, nyilvánosan kihirdetett, legálisan kikényszeríthető, az emberek viselkedését befolyásoló, általános, normatív magatartási szabály. Az egész jogrendszer valójában magatartási szabályok és azok összefüggéseinek gyűjteménye, azonban e szabályok megalkotásának és alkalmazásának olyan szigorú feltételei vannak, amelyek egyetlen más szabályrendszerre illem, erkölcs, szokás stb. - sem érvényesek.

Az állam A jogszabály csak akkor él, ha azt betartják; Ø gondoskodni kell azok betartatásáról is Ø egyedül az állam mint főhatalom rendelkezik a szabályok betartatásához szükséges, legális eszközökkel, mint amilyen pl. a bírság vagy a fizikai kényszerítés, Ø Egyedül az állam alkalmazhat legitim módon kényszerítő eszközöket, azaz a fizikai kényszer jogos alkalmazásának monopóliuma csakis az államot illeti meg. Ma már azonban ezt is csak az emberi és állampolgári jogok maximális figyelembevételével, szigorúan meghatározott körülmények és feltételek között teheti meg, tehát a kényszerítéshez szükséges, formalizált, speciális eszközök - pénzbírság, vagyonelkobzás, személyi szabadság korlátozása, motozás, börtön, sőt, az élet kioltása - alkalmazását az államra nézve kötelező, jogállamban semmilyen körülmények között át nem hágható jogszabályok bástyázzák körül.

Pl. az emberi jogokat - mint amilyen az egyenlő, megkülönböztetés-mentes elbánáshoz, személyi szabadsághoz, magántitokhoz, emberi méltósághoz, egészséghez, tanuláshoz, tulajdonhoz, igazságos elbíráláshoz stb. való jog - az Alkotmány biztosítja, s, azok semmilyen szinten nem károsodhatnak. Ø Nincs olyan alacsonyabb rendű jogszabály, olyan hatósági, iskolai, intézeti, önkormányzati stb. intézkedés, amely ezeket megsérthetné, vagy bármilyen minimálisan is, de csorbíthatná. Ø

Általánosságban az mondható, hogy eleve csak olyan törvény alkotható, amely szellemében illeszkedik a jogrend egészébe, nem kerül ellentmondásba hatályos törvényekkel, nem ellentétes érvényben lévő nemzetközi szerződésekkel, nem alapvetően idegen az adott kultúra hagyományaitól

A jogalkotás a törvény szigorúan meghatározza a törvényalkotás menetét, tartalmi és formai követelményeit Ø törvényt csak arra jogszabályban felhatalmazott testület alkothat Alapvetően két módon, illetőleg kétféle indíttatásból születik törvény: egy már meglévő és gyakorolt szokást, emberi viszonyt ismer el azzal, hogy jogszabályi formában megfogalmazva, jogi kereteket teremt a gyakorlásához (a jog mint tükör működik: magával a szabályozással ismer el egy már meglévő magatartást, emberi viszonyt. Az ilyen típusú törvényalkotás igen fontos, mert a társadalmi és életviszonyok változásának rugalmas követésével biztosítja a jogszabályok életszerűségét) Ø cél a jövő alakítása lehet, ilyenkor a jog iránytű funkciója kerül előtérbe, azaz szabályrendszerén keresztül megkísérli a társadalmat egy kívánatos magatartásforma felé terelgetni (pl: a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról amely megteremti egy érzékeny, morálisan diszkrimináció-, fizikailag pedig akadálymentes társadalom megszületésének feltételeit ) Ø

A jogalkotó. A jogforrás és a jogforrási hierarchia Ø Ø Ø Bármilyen nyakatekerten is hangzik, jogszabályt csak az alkothat, akit erre jogszabály feljogosít Legfőbb jogalkotó az Országgyűlés Törvény felhatalmazása alapján – Kormány, miniszter, önkormányzat A jogszabályi hierarchia csúcsán az Alkotmány áll, ezt követik az Országgyűlés által alkotott törvények, majd a fent említett sorrendben (kormány, miniszterek stb. ) a többi jogszabály. Ezen hierarchia legfontosabb szabálya, hogy alacsonyabb rendű jogszabály nem mondhat ellen a magasabb rendűnek.

kikényszeríthető Ø Ø egyedül az államnak van törvényi felhatalmazása, monopóliuma arra, hogy erővel, szankciókkal, erőszakkal éljen a jogszabályok betartatása érdekében. Pl. : pénzbüntetés, vagyonelkobzás, privilégiumok megvonása, a személyi szabadság korlátozása, sőt, az élettől való megfosztás A kikényszerítés elvének jogszerűségét többnyire minden társadalomban elfogadják, azonban amikor az állam, külön erre a célra létrehozott intézményrendszere útján, (rendőrség, igazságszolgáltatás, végrehajtó szervek stb. ) gyakorolni is kezdi e jogot, a végrehajtás módja, gyakorisága, aktuális okai stb. gyakran váltják ki az emberek ellenérzését, s inkább a szenvedő alanyokkal éreznek szolidaritást (pl. sok százezres tartozást felhalmozó, kisgyermekes családok kilakoltatása, apró bolti tolvajlás miatt megbüntetett nyugdíjas, durva rendőri eljárás, indokolatlan hivatali eljárások stb. ).

AZ EMBEREK VISELKEDÉSÉT BEFOLYÁSOLÓ … Ø elvi célja, hogy az emberek viselkedését a társadalmi együttélés szempontjából előnyös irányba befolyásolja Ø a jogszabályok mindig az aktuális állam éppen aktuális értékrendjét tükrözik, (diktatúrában például a gyülekezést és a sajtószabadságot korlátozó vagy ellehetetlenítő törvényeket hoznak, szociálisan érzékeny kormány a szegények, betegek, öregek, tehát a társadalom esettjei sorsát javító intézkedések törvényi alapjait teremti meg, az elsősorban a gazdaság fejlesztésére törekvő kormány pedig a vállalkozások terheit és a gazdasági bürokrácia csökkentését eredményező törvények megszületésével kísérli meg az emberek ilyen irányú aktivitását serkenteni) Ø A jogszabály mindig igen pontosan leírja, hogy milyen helyzetben, milyen viselkedést vár el vagy tilt.

NORMA Minden jogszabály normát tartalmaz. A norma maga az a szabály, amely magatartási előírást, követelményt, lehetőséget, tiltást tartalmaz, a norma a jogszabály "szíve". Hogy mi a norma, a mérce, az adott viselkedés gyakorlásával kapcsolatos elvárás, koronként, politikai rendszerenként, államonként, nemzetenként változik; Ø A jogi norma történelmi elődje a szokás, az erkölcs és a vallás, amelyek normáinak megsértőit mindig is elég szigorú, többnyire érzelmi, gazdasági vagy társadalmi szankciókkal sújtották, de egyikhez sem társult a hatalom kényszerítő ereje Ø erkölcsi-etikai normák, a felnövés során mintaként átvevődő szokásnormák, a koronként változó illemszabályok és etikett, (jelentősek a vallási normák, amelyek erőteljesen hathatnak a közerkölcsre) Ø Ø Ø A bennünk élő vagy ránk parancsolt normák, legyenek azok szokásnormák vagy jogi normák, tudatossági foka eltérő: - modellkövetés, mindig azonosan cselekszünk (köszönés, tisztálkodás, közlekedés) - tudatos tanulás, tapasztalatszerzés (pl. szakmai normák, biztosítási és bankügyleteink során követendő normák stb. ). Az emberek nagy része ösztönösen, minden különösebb meggondolás és értelmezés nélkül, jogkövető magatartást mutat, mert erre szocializálják kisgyermekkora óta. Ebben az értelemben az állampolgár maga is jogalkalmazó.

NORMA Ø Parancsoló erejű kötelező vagy parancsoló norma ereje igen nagy, nem tűr semmiféle meggondolást vagy egyéni kompromisszum kialakítását (ne ölj!) Ø Ø megengedő norma a résztvevőkre bízza, hogy az adott helyzetben, a törvény adta keretek között milyen megoldást választanak (szerződéskötés)

A jog mint magatartási szabály minden jogszabály kimondottan az emberi viselkedés, azaz cselekedetek befolyásolását szolgálja az adott területen, pontosan meghatározva, hogy milyen helyzetben, milyen magatartás tanúsítása az elvárt mérce (tanköteles kor, be kell íratni az iskolába), Ø megtilthatja egy bizonyos viselkedés gyakorlását (dohányzás) Ø kötelezhet egy bizonyos, más által gyakorolt viselkedés passzív eltűrésére (szomszéd építkezik) Ø

A jog tartalma független az alkalmazás helyétől, az alkalmazó személyétől A jogot sohasem a felettes adja (nem a fenntartó az igazgatónak, nem az igazgató a beosztottnak és nem a beosztott a gondjaira bízott gyermeknek, növendéknek vagy fogyatékos személynek), így azt sem el nem veheti, sem nem korlátozhatja (zsebpénz) Ø A jognak az intézményi hierarchiához sincs köze, az nem szolgálhatja jobban az igazgatót, mint a konyhalányt. A jog független. Ø Az egyéb kategóriák - erkölcsi, vallási, viselkedési, gondolkodási, politikai, pedagógiai, ízlésbéli, érzelmi stb. - elleni, szubjektív megítélésen alapuló "vétségeket", nem lehet jogi eszközökkel megtorolni, mint ahogy jogi vétségeket sem lehet pl. pedagógiai vagy vallási eszközökkel büntetni. Ø

A jogegyenlőség és a jogképesség A jog mindenkire és mindenkire egyformán vonatkozik: a jogegyenlőség biztosítása az igazságos társadalom alapja Ø Annak a számára, aki az életkora, tapasztalatai csekély volta, alacsony iskolázottsága, szellemi adottságai vagy fizikai állapota miatt nem képes érvényesíteni a jogait vagy kiállni azok érvényesüléséért, annak a számára a jogrendben rejlő jogegyenlőség az egyetlen biztosíték arra, hogy jogai ne csorbuljanak Ø A jogegyenlőség azt is jelenti, hogy a Magyar Köztársaságban minden ember, a születésétől a haláláig jogképes, azaz a saját jogán jogokat és kötelezettségeket vállalhat, szerezhet Ø Ø (A gyermeknek és a fogyatékos személynek is teljes körű a jogképessége, ugyanúgy és ugyanannyi joga és kötelezettsége lehet, mint a többi állampolgárnak. A cselekvőképességhez, tehát az életkorhoz vagy szellemi állapothoz kötött korlátozások - pl. a házasságkötés, a választójog, munkaviszony teremtés, honvédelmi kötelezettség, büntethetőség terén nem jelentik a jogképesség vagy a törvény előtti állampolgári jogegyenlőség csorbulását. Az adott személy korlátozottsága nem a jogok tartalmában, hanem csupán azok érvényesítési módjában jelenik meg. Jogképessége korlátozatlan, jogai maradéktalanul megvannak, de életkora vagy egyéb állapota miatt azok egy részét csak törvényes képviselője útján tudja gyakorolni)

Lehetőségek a jogkövetkezmények kivédésére A jogi rendelkezések két típusúak: Ø anyagi jogi (a különböző jogágakba tartozó jogszabályokat, mint pl. büntetőjog, polgári jog, munkajog, családjog stb. , ) és Ø eljárási jogi természetűek (igen szigorúan meghatározza a jogszabály alkalmazásának körülményeit, kiköszöbölje az esetlegességet, a következetlenséget, a szubjektivitást (az elfogultságot és a részrehajlást), tehát lehetőleg azonos mércével mérjen a hasonló típusú esetekben) Ø A jogállam ismérve, hogy ilyenkor mindig biztosít lehetőséget a jogorvoslatra. Ø

jogorvoslat Ø Ø Ø jelenti mindazokat a formákat (fellebbezés, panasz, kifogás, kérelem stb. ), amelyekkel egy személy vagy egy szervezet jelezheti, hogy elégedetlen az adott döntéssel: a döntést magát érzi alaptalannak, indokolatlannak, igazságtalannak, ránézve aránytalanul előnytelennek – a jogszabályt sérelmezi azon eljárás ellen van kifogása, amelynek keretei között a döntés megszületett, pl. elfogult volt a döntéshozó, formailag hibás a határozat, határidő túllépés történt, a döntéshozó nem is volt illetékes az ügyben stb. A jogorvoslatot minden esetben a döntéshozó felettes szervéhez kell benyújtani az azt vagy elfogadja, új eljárás lefolytatására utasíthatja az elsőfokú döntéshozót, vagy előírhatja a döntéshozatal folyamatában fellelt hibás elem kijavítását, vagy elutasítja, egyidejűleg helyben hagyva az eredeti határozatot,

Jogrendünkben - ún. kontinentális jogrend: germán típusúnak vagy írott jogon alapulónak is nevezik, hisz a jog a leírt jogszabállyal azonos - a jogértelmezés kizárólag a jogalkotó, a Legfelsőbb Bíróság, az Alkotmánybíróság és a bírák privilégiuma. Jogvitákban csak az arra felhatalmazott szerv értelmezheti a jogszabályt, a jogtudomány által elfogadott módszerekkel, mint amilyen pl. a nyelvészeti módszerekkel történő nyelvtani, a logikai, a történeti megközelítésű vagy rendszertani értelmezés. Az angolszász jogrendszerben - esetjogként vagy precedensjogként is emlegetik - a bírói döntések nemcsak elvi, orientáló jellegűek, mint nálunk, hanem a hasonló esetekre nézve precedensül is szolgálnak, azaz ügydöntő súlyt nyernek - jogként működnek -, s a jövőre nézve kötelező erejűvé válnak mind a civil jogalkalmazók, mind pedig a bíróságok munkájában.

Jogforrás - jogalkotó A jogi nyelv sajátosságai közé tartozik hogy a jogforrás kifejezést két értelemben használják: Ø jogforrás pl. az Országgyűlés, mert törvényt alkot, s jogforrás maga az általa alkotott, írott jogszabály is, amelyet a mindennapokban alkalmaznunk kell A jogalkalmazók köre széles: Ø ide tartozik az a köztisztviselő (Önkormányzatban kiad egy engedélyt a megfelelő jogforrás (jogszabály) alapján, s mondhatni, ha átvitt értelemben is, d Ø e jogalkalmazó az iskolaigazgató és az intézetvezető is, aki a vonatkozó jogszabályok szerint működteti az intézményt. Ø Ugyanakkor természetesen jogalkalmazó a bíró is, adott jogforrások felhasználásával végezve munkáját. Ø

A jogalkotás szakaszai Előkészítés 1. Kezdeményezés (jogalkotási terv) 2. Tervezet elkészítése 3. Tervezetek véleményezése 4. Jogalkotó elé terjesztés Kibocsátás 1. Elfogadás 2. Aláírás Kihirdetés, illet közzététel: a jogszabály kibocsátója (Pl. törvény eseté a köztársasági elnök) 19

A joggal szembeni követelmények A jognak: Ø Ø Ø Ø általánosnak, közzétettnek, jövőbeni cselekvésre irányulónak, világosnak, ellentmondás-mentesnek, lehetségest követelőnek (reálisnak), stabilitással rendelkezőnek

A jogszabály szerkezete 1. 2. 3. 4. Preambulum (törvény esetében) Bevezető rész (rendelet esetében) Általános rendelkezések Részletes rendelkezések Záró rendelkezések

A jogszabály érvényessége és hatályossága Érvényesség A jogszabály keletkezéséhez kötődik. Feltételei: • A jogszabályt megfelelő a jogalkotó hatáskörrel felruházott szerv megfelelő eljárás során alkossa • A jogszabály illeszkedjék a jogforrási hierarchiába • Feleljen meg a megalkotásra előírt speciális eljárási szabályoknak • Megfelelően legyen kihirdetve Hatályosság Az adott jogi norma meghatározott időben, meghatározott területen és meghatározott személyi körre nézve alkalmazandó, illetve alkalmazható. • időbeli hatály • területi hatály • személyi hatály • szervi hatály • tárgyi hatály

A törvény kihirdetése. Az érvényesség és hatályosság kérdései Csak az a jogszabály érvényes, amely eleget tesz a jogszabályalkotásról szóló törvény előírásainak, azaz megfelelő testületek, megfelelő módon alkották, és ugyanakkor eleget tesz a jogszabályokkal szemben támasztott követelményeknek is Ø A hatály időre, térre és személyekre vonatkoztatva határozza meg, szűkíti és pontosítja azoknak a körét, akikre nézve az adott jogszabály kötelező erővel bír. Ø

Személyi és területi hatály A személyi hatály arról rendelkezik, hogy kire vagy kikre vonatkozik a jogszabály. Vannak mindenkire egyaránt vonatkozó jogszabályok , s vannak olyanok, amelyek szűkebb kört érintenek Ø A területi hatály megszabja, hogy hol kell alkalmazni az adott jogszabályt. Azok a törvények, amelyeket az állam központi szervei bocsátanak ki, az egész ország területén hatályosak, az önkormányzatok helyi rendeletei csak a saját közigazgatási területükön belül. Ø

Időbeli hatály Ø A hatálybalépés időpontját többnyire maga a törvény tartalmazza (Ezt úgy kell meghatározni, hogy elegendő idő álljon a rendelkezésre a megvalósításhoz szükséges gyakorlati lépések előkészítésére. Visszaható hatály többnyire nem létezik, tehát pl. nem büntethető valaki egy olyan cselekedetéért, amely az elkövetés pillanatában még nem számított jogszabályellenesnek. Kivétel, ha az az érintettek számára előnyös, ekkor a jogalkotó rendelkezhet a visszaható hatályról

A jogalkalmazás folyamata Eljárás megindítása Konkrét tényállás tisztázása Jogszabály értelmezése Bizonyítás Döntés meghozatala Döntés közlése Ellenőrzés Szankció, illetve végrehajtás 26

Jogalkalmazó tevékenységek fajtái Mindennek megfelelően a jogalkalmazó tevékenység két alapvető fajtáját szükséges elkülönítenünk: Ø Ø a közfeladat megvalósítását szolgáló jogalkalmazó tevékenységet; meghatározott jogok, illetve kötelezettségek) a döntés következményeképpen jönnek létre. Ekkor a döntéshozó szerv a fennálló tények, adatok, körülmények stb. mérlegelésével a jövőre nézve állapít meg jogkövetkezményeket; döntése ennek megfelelően új anyagi jogviszonyt keletkeztető (konstitutív jogalkalmazói döntés). a jogvédelmi célú jogalkalmazó tevékenységet; a jogalkalmazó döntése ekkor tehát nem keletkeztet új anyagi jogviszonyt, csupán megállapítja a létező jogviszonyt (deklaratív jogalkalmazói döntés