A gyermekvdelem trtnete 1 A gyermekvdelem kezdete Magyarorszgon

A gyermekvédelem története

1. A gyermekvédelem kezdete Magyarországon

Szent István törvényeiből: gondoskodás az özvegyekről és árvákról. n A középkori magyar jogrend közvetlenül csak a vagyonos árvákkal foglalkozik. Évszázadokon keresztül hárítja a szegény árvákkal való törődést. n A szokásjog és a kereszténység megerősödésével elterjedő karitatív érzület azonban arra ösztönözte a különböző közösségek lakóit, hogy segítsenek az elárvult szegény gyerekeken is. n

n n n Az egyház karitatív tevékenysége nálunk is nagyon hamar kibontakozott. Gellért csanádi püspök például az országot járva egybegyűjtötte az elhagyott gyermekeket és otthont rendezett be számukra. A Szent Özséb által alapított pálos rend célja pedig a betegek ápolása és az elhagyott, árva gyerekek gondozása volt. A Szent István által megteremtett magyar szegényvédelem európai mércével mérve is korszerű volt, de nem változott a 18. századig. Lényege: egyházi karitász + a faluközösségek és filantróp lelkületű pártfogók gondoskodó gyermekvédelme.

2. Reneszánsz

n n n Új emberkép, az egyéniség kultusza. A korabeli nevelési traktátusok szerzői (Maffeo Vegio, Erasmus, Montaigne, Rabelais és Vives) mind azt igénylik, hogy az iskolákban a gyermekek kapjanak emberhez méltó gondoskodást. Kemény iskolakritika. A humanista alapelveket azonban nem vonatkoztatták mindenkire. „Tudati megkettőződés”: gyermekeszmény + gyermekfelfogás. Egyrészt a humanista szerzők az általánosság szintjén minden gyermek nevelhetőnek tartottak, a köznapi tudat azonban sok gyereket nevelhetetlennek vélt, mert örökölték szüleik „rossz vérét”.

A házasságon kívül született gyermekek továbbra is nagy veszélyben voltak. n A szép szavak mellett a gyakorlatban továbbra is az ótestamentumi felfogás élt: „Aki kíméli a pálcáját, gyűlöli a fiát, aki azonban szereti, az veréssel bünteti. ” n Ebben az időszakban elszórtan ugyan, de egyre több árvaházat alapítottak. (Emlékeztető: Az első árvaházat Dateo püspök létesítette Milánóban, 785 ben. ) n Rómában 1597 ben szeretetházban gyűjtötték össze a csavargó gyermekeket. n

Filippo Neri és az oratoriánusok n n Filippo Neri (Néri Szent Fülöp) (1515 -1595) Róma egyik külvárosi templomának lelkésze volt. Társaival megalapította a Scuole della Dottrina Christiana (Keresztény Tanítás Iskolái) nevű szervezetét. Néri Szent Fülöp pedagógiájának előzményei azon korai keresztény népnevelési törekvésekhez kapcsolódtak, melyek keretében Itália különböző városaiban lelkes papok és világi segítőik a szegény sorsú, elhagyott gyermekeket összegyűjtve igyekeztek azokat folyamatos és rendszeres valláserkölcsi nevelésben részesíteni.

n n n Filippo Neri tehát a katolikus népnevelési törekvések folytatójaként Róma külvárosában tevékenykedett. Hosszú élete során kialakított rendkívül eredményes nevelési gyakorlatának legfontosabb jellemzője a növendékei iránt tanúsított feltétel nélküli szeretet volt. Ez elsősorban iskolájának derűs, barátságos, mélyen emberséges légkörében, és az ezt megteremtő módszereiben nyilvánult meg.

n n n Felfogása szerint a gyermek számára a szeretet létszükséglet, ezért egészséges lelkű felnőtté válásukhoz szükségük van az örömre, vidámságra; a félelemmel telített, nyomasztó környezet pedig gátolja az eredményes nevelést. Szinte egész élete szeretett tanítványai körében zajlott, közösen tanultak, énekeltek, játszottak, színdarabokat adtak elő. A külvárosi csavargó, elhagyott utcagyerekek köréből maga köré toborzott nagy számú tanítvány és tanítójuk legtöbbször nem maradtak benn az iskolateremben, hanem gyakran kirándultak a város melletti erdőbe.

n n A külvárosi gyermekek nevelésén túl sokat tett szüleik, a városrészben élő felnőttek kulturális felemelkedése érdekében is. A város temploma melletti épületben könyvtárat szervezett számukra – a világ egyik első nyilvános népkönyvtárát –, ami 1581 ben nyitotta meg kapuit. A mellette lévő, korábban imateremnek (latinul: oratorium) használt helyiségben vasárnaponként és nagyobb egyházi ünnepek alkalmával neves művészek és együttesek fellépésével színvonalas hangversenyeket rendezett. Ma is oratóriumnak nevezik azt az énekkar, zenekar, valamint szólisták által előadott, zenei műfajt, amelynek tárgya egy mindenki számára érhető és könnyen követhető epikus drámai történet.

3. Az állami és karitatív intézmények kialakulása és fejlődése

Az állami gyermekvédelem megjelenése Magyarországon n n 1711 ben I. József rendeletben szabályozta a vagyonos árvák helyzetét. Az ilyen gyermekek mellé „tutorokat” (gyámokat) állítottak. A vagyontalan árvák ügyével keveset törődtek. 1724 ben királyi rendelet született arról, hogy minden község maga gondoskodjon szegényeiről és árváiról. Az árvák, az elhagyottak többsége továbbra is embertelen körülmények között élt. A városok által az árvákat befogadó családok számára folyósított tartásdíjak csekélyek voltak.

n n Javított a helyzeten, amikor katolikus fiúárvaházakat alapítottak Nemescsón (1741), Kőszegen (1749) majd Nagyszebenben (1765) és más városokban. Az adományokra épülő gondoskodás csak a nyomor fenntartására volt elegendő. n Szegeden például az 1735 36 os költségvetési évben 60 csavargó, kéregető, cselédeskedő árvát tartottak nyilván. Az elhagyott gyermekeket dajkaságba adták, értük a város fizetett. A gondoskodás 5 6 éves korukig tartott. A dajkaságot vállalók anyagi okokból vállalták a gyermekeket. Szalmára fektették, rongyokban járatták őket. 60 70% uk meghalt. A többiek pedig gazdákhoz kerültek liba és disznópásztornak.

Más országokban hasonló volt az árvák sorsa: n 1707 ben Lyonban 454 gyermeket tettek ti templomok lépcsőjére, 1709 ben ez a szám 1884 re emelkedett. n A menhelyek a siralomházakhoz voltak hasonlatosak. Korabeli francia feljegyzés szerint tíz lelencből kilenc nem érte meg a felnőttkort. n

Felvilágosodás, Pestalozzi n n 1784 ben egy német folyóirat, a Berlinische Monatschrift azt kérdezte néhány filozófustól, mi a felvilágosodás. A megkérdezettek között volt Immanuel Kant is, aki a következőket válaszolta: n „A felvilágosodás az ember kilábalása maga okozta kiskorúságából. Kiskorúság az arra való képtelenség, hogy valaki mások vezetése nélkül gondolkodjék. Magunk okozta ez a kiskorúság, ha oka nem értelmünk fogyatékosságában, hanem az abbeli elhatározás és bátorság hiányában van, hogy mások vezetése nélkül éljünk vele. Sapere aude! Merj a magad értelmére támaszkodni! ez tehát a felvilágosodás jelmondata. ”

Új eszmények: szabadság, egyenlőség, testvériség. n Rousseau: „Nincs eredeti romlottság az emberi szívben, nincs egyetlen hiba sem benne, amelyről ki ne lehetne mutatni, hogyan és milyen úton került oda. ” n A népoktatás mindenki számára legyen elérhető és kötelező. n A felvilágosult abszolutista uralkodók iskolareformjai. n

Pestalozzi gyermekvédelme n n Pestalozzi látja, hogy milyen veszélyeket rejt magában a manufaktúrák terjedése. A mezőgazdasági munka szűkös, de biztos kenyerét a gyári kereset „véletlen kenyere” váltotta föl, egy olyan keresetforrás, mely mindenkor az ingadozó piaci viszonyok függvénye. Emellett a falusi nép erkölcsét is félti a könnyen jött keresettől: igen sokan felélték, eltékozolták, elitták a hirtelen jött pénzt. Pestalozzi egyetlen kiutat lát: ha a háziipari munkát összekapcsolják a korszerű mezőgazdasági munkával. Így a parasztság jövedelme több oldalról biztosítva lenne.

Amikor neuhofi birtokán gyermekeket foglalkoztatott a festőbuzér és len termesztésével, gyapotfonással, szövéssel, akkor nem elsősorban a gazdasági haszon reménye vezérelte. Mindenekelőtt nevelni akarta a szegény gyermekeket. n A gyermekmunka nála elsősorban pedagógiai eszköz volt – ez pedig a korabeli viszonyok között magában hordozta a kudarc csíráit. n n Pestalozzi neuhofi kísérlete akkor is gazdasági utópia lett volna, ha kedvezőbbek a működés feltételei.

Ő maga nem rendelkezett megfelelő gazdasági ismeretekkel, s a durvább munkához szokott gyermekek számára is nehézséget okozott a legfinomabb kelmék előállítása. n Mindez csak siettette az elkerülhetetlen gazdasági bukást. n 1780 ban el kellett bocsátania az utolsó gyermeket is. Ma már látjuk, hogy az intézet fenntartása folyamatos anyagi támogatás (adományok vagy hatósági segédlet) nélkül eleve bukásra ítélt, irreális vállalkozás volt. n

n n n A kormány 1798 decemberében Pestalozzit bízta meg azzal, hogy a harcok során elárvult gyerekek számára árvaházat létesítsen Stansban. A megbízatás végrehajtását pénzzel is támogatta. Épületet is rendelkezésére bocsátott: az orsolyiták Szent Klára kolostorának egyik szárnyát kapta meg. Itt mintegy nyolcvan testileg leromlott, lelkileg erkölcsileg elzüllött gyermeket gyűjtöttek össze.

Pestalozzi gyermekek közt

n n Pestalozzi így számolt be róluk egyik barátjához intézett levelében: „Sokan erősen rühösek voltak, úgy, hogy járni is alig tudtak, soknak a fején föl voltak fakadva a sebek, sokan ótvarosak vagy tet vesek voltak, sokan, mint sorvadt csontvázak, ösztövérek, sárgák, szemük tele aggódással, homlokuk tele a bizalmatlanság, a gond redőivel. ” Stansban rengeteg nehézség várt az immár ötvenhárom esztendős pedagógusra. Az ott töltött néhány hónap szinte minden erejét felőrölte. A lakosság bizalmatlanul fogadta: a stansiak katolikusok, Pestalozzi viszont protestáns volt, s ráadásul az új kormány embere. Egyedül fogott hozzá az árvaház működtetéséhez egy idős gazdasszony

Intézetében azt kívánta elérni, hogy a gyermekek, úgy éljenek, mint egy nagy családban. Felismerte, hogy az erkölcsi érzelmek felkeltésének, az erkölcsi tapasztalatnak meg kell előznie az erkölcsi oktatást. n Rousseau nyomán olyan nevelési gyakorlatot folytatott, amely a gyerekek sajátosságaira épít, egyéni fejlődésüket is figyelembe veszi a módszerek kiválasztásakor. n

n Stansban Pestalozzi erejét végsőkig megfeszítve dolgozott anélkül, hogy munkájának igazi gyümölcsét élvezhette volna. Öt hónapig tartó lá zas munka után 1799. június 8 án be kellett zárnia intézetét. A hadi helyzet változása miatt, a direktórium az épületet a visszavonuló franciák számára hadikórházzá alakíttatta át. n A testileg lelkileg elgyötört Pestalozzi a stansi kísérlet után egy darabig Emmanuel Fellenberg hofwyl i birtokán időzött, ahol fiatal pedagógustársa patríciusok gyermekei számára létesített nevelőintézetet.

Az állami gyermekvédelem fellendülése

n n Pestalozzi gyermekvédelmi tevékenységét Angliában Robert Owen (1771 1858) folytatta. New Lanark nevű telepén a 6 év alatti gyerekeknek óvodát, a 6 10 év közöttieknek nappali iskolát, a 10 év fölöttieknek esti iskléát hozott létre. Magyarországon 1820 1840 között „társalkodási egyletek” jöttek létre. Kegyúri és polgári adományokból alapokat hozta létre, árvaházakat létesítettek. A szegedi árvaházi alapot egy Osztrovszki nevű ügyvéd hozta létre 1841 ben. Ekkor szervezték meg a felsővárosi „társalkodási egyletet”. 197 koldust, 15 lelencet és 25 kolduló kiskorút részesítettek segélyben.

Kossuth cikke: „Halottas házak”: „… az anyátlan gyermekek gyámoltalan serege segélyért sír föl az égre. ” (Pesti Hírlap, 1841. 18. szám) n Molnár Aladár miniszteri osztálytanácsos 1870 ben a Néptanítók Lapjában cikket ír „Állítsunk szeretetházakat” címmel. n Magyarországon kétféle szeretetház működött: n 1. Pestalozzi nevelési elvein alapuló. Családokba csoportosuló, a gyerekek kezét, szívét, fejét művelő. n 2. Dolgoztató menhelyek vagy lelencházak. n

n n n Molnár Aladár és mások ügyszeretet nyomán 1870 ben megalakult az ország első gyermekmenhely egyesülete. Az árvaházakat majdnem mind áldozatkész magánemberek adományai tartották fenn. 1885: Fehér Kereszt Országos Lelencház Egyesület. Országos méretű mozgalom hatására 1889 ben létrejön a Gyermekvédő Egyesület. 105 szeretetházban kb. ötezer gyermeket gondoztak. 1889 ben Budapesten nemzetközi gyermekvédelmi kiállítást szerveztek.

Az állami gyermekvédelem törvénybe iktatása A karitász ellenére a 19. század második felében érzékelhetően nőtt a nyomorban élő néptömegek aránya. n 1886 ban ezer halottból 518 az 5 éven aluli gyermek. Ezer újszülött közül 411 hal meg egyéves kora előtt. n A századfordulón évenként mintegy 50 ezer „törvénytelen” gyermek született. Ezek jelentős részét elhagyták. n

n n n A gyermekvédelmi törvény megszületését sürgető okok: 1. Társadalmi mozgalom, amelynek képviselői felemelték hangjukat a gyermekszegénység ellen. 2. A rohamosan terjedő alkoholizmus. 3. A természettudományok fejlődése és a gyermektanulmányi mozgalom elterjedése hanánkban. 4. A II. Országos tanügyi Egyetemes Kongresszus (1896) Társadalmi Szakosztályán elhangzott előadások a gyermekvédelem feladatiról. 5. Fejlődés a lélektanban, pl. megjelenik Preyer: A gyermek lelke c. munkája (1882).

Külföldi minták és hazai tapasztalatok alapján 1898 ban becikkelyezték a XXI. törvénycikket, az első magyar gyermekvédelmi törvényt. n Ennek értelmében az állam a hatóságilag elhagyottnak nyilvánított gyermekek gondozásának költségeit 7 éves korukig az Országos Betegségellátási Alapból fedezte. n A hét év feletti gyermekek gondozása azonban továbbra is megoldatlan maradt. n Ehhez képest az igazi előrelépést az 1901. évi gyermekvédelmi törvény (VIII. t. c. ) jelentette. n

Az első paragrafus szerint „A talált, valamint a hatóságilag elhagyottnak nyilvánított 7 éven aluli gyermekek védelmére … az ország különböző vidékein gyermekmenhelyek (lelencházak) állíttatnak fel. ” n Néhány hónappal később már a 7 15 éves korú elhagyott gyermekekre is kiterjesztették az állami gondoskodást. n Az állami gyermekvédelem mellett továbbra is fontos szerepet töltött be a magánemberek és egyesületek karitatív tevékenysége. n

Huszadik század

A századforduló után n n 1906 ban hozták létre a Gyermekvédő Ligát, amely továbbra is a karitatív érzületre apellálva buzdította közadakozásra az ország népét. Ekkoriban 64 intézetben közel 6000 gyereket gondoztak és neveltek. A Liga hatására megerősödött a kettős rendszerű (állami és karitatív) gyermekvédelem. A gyermekvédelem ekkoriban csak a már bajbajutottakon kívánt segíteni, hiányzott a preventív funkció.

A gyámolításra szoruló árva gyermek megjelenése egy gyermeklapban Magyar Lányok

n n Magyarországon a gyári gyermekmunkát az 1884. évi 17. tc. szabályozta. Ennek értelmében 10 év alatti gyerekek egyáltalán nem dolgozhatnak, 10 12 év között pedig csak akkor, ha a munka mellett az iskolát is tudja látogatni. A 12 14 éves munkásgyerekek munkaidejét napi 8 órára korlátozta a törvény, a 14 16 évesek esetében a felső határ 10 óra. Éjjeli munkára a 16 éven aluli munkásokat általában nem kötelezhették. A törvényt Magyarországon is igyekeztek kijátszani az üzemtulajdonosok.

n n n Az 1900. évi népszámlálás adatai szerint 493 898 7 14 év közötti gyermek dolgozott, 70% uk a mezőgazdaságban, 12, 7% uk az iparban, 12% uk házicselédként, a többi gyerek pedig a bányászatban, kereskedelemben vagy a közlekedésben kapott munkát A századforduló táján gyakran előfordult, hogy az iparfelügyelők 7 9 éves dolgozó gyermekeket találtak az üzemekben, akiket a tulajdonosok „játszó gyermekeknek” neveztek, és akik úgymond „csak véletlenül jöttek be a munkahelyiségbe”. Ezek a kis munkások a felnőttek bérének töredékéért végeztek nehéz és gyakran igen veszélyes munkát például a foszfortartalmú gyufa előállításakor.

A gyermekeket még a századforduló körül is dolgoztatták az öntödékben

Családi bedolgozó munka gyermekekkel. A német játékgyárak alkalmazták ezt a módszert

n n n Az 1910 1916 közötti időszak a magyar gyermekvédelem felvirágzásának a kora. Kiépültek az állam és a Liga gyermekvédő szervezetei. Az 1901 es törvény az állam azonban az elhagyott gyermekek gondozásának csak a kereteit teremtette meg. A kibontakozó gyermektanulmányozásra, gyermek és pedagógiai pszichológiára várt a feladat, hogy létrehozzák a gyermekvédelem szaktudományos hátterét. Új fórumok, lapok születtek: 1905 től a Gyermekvédelmi Lap lett a szakma hivatalos lapja, de a Gyermek című tudományos szaklapban is számos tanulmány jelent meg e témában.

n n n Fontos fejlemény, hogy a tanácskormány 1919 ban kimondta: a gyermekvédelem állami ügy. Államosították az ilyen jellegű intézményeket. Gondoskodtak a rászoruló gyermekek ellátásáról. Az ijesztően magas gyermekhalandóság csökkentése érdekében rendelkeztek arról, hogy minden gyermek ingyenes orvosi ellátást kapjon. Kialakult asz iskolaorvosi és a nevelési tanácsadó hálózat. 1919. március 25 én jelent meg a rendelet a házasságon kívül született gyermekek törvényesítéséről. A bűnt elkövető gyermekeket börtön helyett javítóintézetekbe küldték.

A két világháború között n n n A köztársaság intézkedéseit a Horthy rendszer eltörölte, így a gyermekvédelem anyagi, szervezeti és tartalmi vonatkozásban visszasüllyedt a világháború alatti színvonalra. Megszüntették a gyermeküdültetést, a „törvénytelen gyermek” elnevezés ismét jogi kategória lett. Az elméleti pedagógiában azonban egyre több szakember kezdett el foglakozni a gyermekvédelmi kérdésekkel, például Várkonyi Dezső és Bognár Cecil, akik a szegedi egyetem professzorai voltak.

n n n Ezekben az évtizedekben jelentek meg Anton Szemjonovics Makarenko (1888 1939) művei is, például a Pedagógiai hősköltemény. Műveiben a bűnözővé züllött kóborló gyermekeknek a munkáltató telepeken történő átnevelésének (reszocializációjának) tanulságos és követésre érdemes módszereivel ismerteti meg az olvasókat. Magyarországon az állam a húszas évek második felében kísérletet tett a gyermekvédelem újjászervezésére. A költségvetési támogatás azonban csekélyebb volt a háború előttinél.

n n Az Országos Gyermekvédő Liga és a Stefánia Szövetség nemzetközi kapcsolatai révén tudta fenntartani intézményeit. A gondozásba került gyerekek többsége nevelőszülőkhöz került, a cselédként, sokszor elképesztően nyomorúságos körülmények között tartották őket. (Lásd: Móricz Zsigmond: Árvácska. ) Jól jellemezték volt ezeknek a gyerekeknek az életét József Attila sorai: „Én nem ilyennek képzeltem a rendet. Pedig hát engemet sokszor nem is tudtam, hogy miért, vertek, mint apró gyermeket, ki ugrott volna egy jó szóra nyomban. Én tudtam messze anyám, rokonom van, ezek idegenek. ” (Levegőt, 1935)

Az intézetekben élő lelenceknek sem volt jobb a soruk. n Kivéve néhány olyan árvaházat, ahol emberibb bánásmódot alkalmaztak és olykor még a reformpedagógia módszereivel is éltek. n Ilyen volt például a kecskeméti Faragó Béla Pedagógus árvaház és a balatonfüredi Pestalozzi Währli típusú szegényiskola és árvaház. Itt fontosnak tartották a családias körülmények biztosítását és a munkára nevelést. n

1945 után n n A második világháború után Magyarországon kezdetét vette a rendszeres és intézményes gyermekvédelem struktúrájának kiépülése A meglévő gyermekvédelem szisztémáját a háború teljesen szétverte. A háború befejezésekor több ezer gyermek kóborolt az utakon, kéregettek, élelmet loptak. A Nemzeti Segély nevű szervezet 1945 ben meghirdette a demokratikus szociálpolitika megvalósítását. Községi szociálpolitikai bizottságok jöttek létre.

Két „körözőlevél”. 1945 ben a Német Vöröskereszt plakátok segítségével is kereste az elhagyott gyermekek szüleit

n n Magyarországon 1945 végén már orvosolták a legsürgetőbb bajokat. Az éhező, nyomorgó gyermekeket gondozásba vették, 21 ezer gyermeket helyeztek el vidéken. Naponta 30 ezer gyermeknek biztosítottak meleg ebédet a közkonyhákon. Az 1945. évi XXI: tv. megnyugtató módon rendezte a házasságon kívül született gyermekek anyagi, erkölcsi és jogi helyzetét. Megtartotta ugyan a „házasságon kívüli” stigmatizáló fogalmat, de kimondta a teljes jogegyenlőséget. A gyermek a vér szerinti apja nevét vagy egy képzelt nevet kapott.

n n 1948 ban államosították a gyermekmenhelyeket, és helyettük létrehozták az „állami gyermekvédő otthonokat”. A gyermekvédelem irányítására létrehozták az Országos Gyermekvédelmi Munkabizottságot. Kimondták, hogy a gyermekvédelmi intézmények fő funkciója a nevelés, tehát ezeket nevelési intézményeknek kell tekinteni. Az ekkor megjelenő pszichológiai és pedagógiai szakkönyvek jelentős része hozzájárult a gyermekvédelem gyakorlatának elméleti megalapozásához. (Pl. Mérei Ferenc: Az együttes élmény, Gyermektanulmány, A közösségek rejtett hálózata. Lénárd Ferenc: Emberismeret, A lélektan útjai. )

n n Az 1945 utáni években (kb. 1980 ig) általánossá vált az az irán, hogy minél több gyermekotthont, gyermekvárost kell létesíteni. A nevelőszülői elhelyezést nem tartották megfelelő megoldásnak. 1957 ben már 91 gyermekotthon volt Magyarországon, amelyekben 9055 gyermek élt. 1938 ban 41 292 gyermekből nevelőszülőnél kapott elhelyezést 35 822 fő (87, 2%), 1955 ben ez az arány 38, 2% 1957 ben pedig már csak 27, 5%. Alternatív megoldás lehetett volna gyermekfalu hálózat kiépítése, az azonban nálunk nem valósult meg. ***

Forrás: n Veczkó József: A gyermekvédelem pszichológiai és pedagógiai alapjai. Tankönyvkiadó, Budapest, 1990.