A francia forradalom s a napleoni hbork kora

A francia forradalom és a napóleoni háborúk kora Egyetemes és európai történelem I. 2016/2017. őszi félév Készítette: Dr. Domonkos Endre (Ph. D)

I. A forradalom előzményei Ancien regime válsága 1774 és 1789 között. Gazdaság, politikai és szociális válság. Lakosság többsége mezőgazdasági tevékenységből élt. Társadalom rendi tagozódása. Zűrzavaros és alacsony hatékonyságú adórendszer.

II. A rendi gyűlés viszálya a királlyal (1789. május 5 - június 27. ) Politikai élet polarizálódása. 1789. május 5. Rendi gyűlés összehívása XVI. Lajos által. De a harmadik rend képviselői szembefordultak a királlyal. 1789. június 17. harmadik rend alkotmányozó nemzetgyűléssé nyilvánította magát. 1789. július 14. Bastille ostroma.

III. Az alkotmányos monarchiától a köztársaságig I. 1789. augusztus 4. Nemesség lemondott a kiváltságairól. 1789. augusztus 26. Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatának elfogadása. 1789. október 10. Egyház, az udvar és az emigránsok javainak elkobzása. 1789. november 2. Alkotmányozó nemzetgyűlés javaslata az egyházi vagyon elkobzására. 1790. február 13. Szerzetesrendek feloszlatása, majd július 12 -én új egyházi alkotmány életbe léptetése.

III. Az alkotmányos monarchiától a köztársaságig II. A király szökési kísérlete: de az uralkodót, XVI. Lajost elfogták és Párizsba vitték vissza. Forradalom erőinek radikalizálódása. 1791. szeptember 3. Írott alkotmány elfogadása. Radikalizálódást elősegítő belső tényezők. 1791. október 1. Törvényhozó Gyűlésben a politikai kezdeményezés a girondisták kezébe került.

III. Az alkotmányos monarchiától a köztársaságig III. 1792. Pillnitzi Nyilatkozat: Poroszország és Ausztria szövetsége Franciaország ellen. Danton vezetésével király ellenes felkelés tört ki. 1792. szeptember 20. Valmy-nál francia győzelem a poroszok-osztrákok felett. Felkelés eredménye: Konvent létrejötte. 1792. október 1. Köztársaság kikiáltása.

III. Az alkotmányos monarchiától a köztársaságig IV.

III. Az alkotmányos monarchiától a köztársaságig V. Hegypártiak (jakobinusok): radikalizálódás. A király pere: XVI. Lajos főbűnösségének megállapítása. 1793. január 21. A király kivégzése (hazaárulás). A girondiak bukásának okai: De a 1793. június 2 -án a jakobinusok megbuktatták a girondi parlamentet és július 2 -án a hatalom a Jakobinus Párt kezébe került.

IV. A jakobinus diktatúra és következményei I. Közjóléti Bizottság került Franciaország élére. Belső ellenséggel való felszámolás (girondisták, Vendée parasztfelkelés leverése). Pénzromlás felgyorsulása + terror fokozódása. 1794. március 10. Forradalmi Törvényszék felállítása. Fő cél: külső ellenség visszaverése volt (1 milliós haderő felállítása).

IV. A jakobinus diktatúra és következményei II. Jakobinusok bukása: párton belüli harc. 1794. március 4. Hébert felkelése Robespierre ellen. 1794. április. Danton és Desmoulins kivégzése. Prairiali törvények kiadása. 1794. június 26. Fleurus. Francia győzelem. 1794. július 27. Jakobinus diktatúra bukása és öttagú direktórium létrehozása. Thermidori köztársaság (1794 -1799 között).

V. Napóleon felbukkanása és hatalomátvétele

VI. Napóleon itáliai háborúi (1796. március 1797. október) Legnagyobb ellenfél: Ausztria volt. Főbb győzelmek: mantovai vár elfoglalása és Rivoli melletti ütközet (1797 tavasza). Osztrák vereség. 1797. campoformiói békekötés az osztrákok és franciák között. Ausztria területi veszteségei:

VII. Napóleon harca Egyiptomban (1798. június -1799. augusztus) Anglia térdre kényszerítése Egyiptom elvételével. Kairó elfoglalása, de 1798 -ban Abukír mellett francia vereség az angoloktól. Egyiptomban a francia uralom 1802 -ig maradt fenn. De 1805 -ben francia vereség Trafalgarnál az angoloktól (Nelson admirális). Francia partok blokád alá helyezése. 1806. Francia válasz: kontinentális zárlat Nagy. Britannia ellen.

VIII. Napóleon belpolitikája 1799. november 9. Brumaire-i államcsíny. Napóleon hatalomátvétele. VII. Pius pápával megkötött konkordátum. Code Napóleon: polgári törvénykönyv. Adóügyek megreformálása, Francia Bank megalapítása, központosított közigazgatás felállítása. Hadügyi reformok. 1804. december 2. Napóleont császárrá koronázták.

IX. Napóleon első ausztriai háborúja (1805. október - december) 1805. Harmadik koalíció létrejötte Anglia, Ausztria és Oroszország részvételével a franciák ellen. 1805. Ulm. Napóleon győzelme az osztrákok felett. 1805. december 2. austerlitzi ütközet: francia győzelem az egyesült-osztrák-orosz haderő felett. 1805. december 16. pozsonyi béke aláírása. Ausztria területi veszteségei: 1806. július. Rajnai Szövetség megalakulása.

X. Napóleon Poroszország elleni háborúja (1806. október 14 – 1807. június 14. ) I. 1806. Negyedik koalíciós háború: Poroszország, Oroszoroszág és Szászország szövetsége Napóleon ellen. 1806. október 14. Jéna és Auerstadt. Francia győzelem a poroszok felett. 1807. május 14. Friedland: francia győzelem az oroszporosz hadsereg felett. 1807. tilsiti béke: Poroszország területi veszteségei. 1807. Berlin: Megszületett az Angliát Európától elzáró kontinentális zárlat terve.

X. Napóleon Poroszország elleni háborúja (1806. október 14 – 1807. június 14. ) II. Poroszország: 1807 -ben Heinrich von Stein báró kinevezése. 1807. Elismerték a parasztság személyes szabadságát + birtokbírhatási jogát. 1811. Céhkényszer eltörlése és iparűzés szabadságának bevezetése. Hadsereg reformja: 1809 -ben hadügyminisztérium megalapítása, majd 1814 -ben általános hadkötelezettség bevezetése. Hadügyi reform összekapcsolódása az oktatási reformmal.

XI. Napóleon spanyol háborúja (1806. február – december) 1808. március. Napóleon bevonulása Madridba. De három hónappal később felkelés tört ki ellene. 1808. Angol csapatok partra szállása Portugáliában. Évekig tartó gerillaháború folytatása Spanyolországban.

XII. Napóleon második ausztriai háborúja (1809 - május - október) Ausztria szövetsége Angliával Franciaország ellen (ötödik koalíciós háború kezdete). Károly főherceg katonai reformjai Ausztriában. 1809. május 21. Aspern: koalíció győzelme a franciák felett. De Tirolban Andreas Hofer vezetésével franciaellenes felkelést tört ki. 1809. július 5. Wagram. Francia győzelem. 1809. schönnbrunni béke: Ausztria középhatalom lett.

XIII. Napóleon oroszországi hadjárata (1812. június – 1812. december) 1812. Napóleon számára a legfőbb célpont az Orosz Birodalom lett. 650 ezer fős francia sereg 1812 júliusában indult el Königsbergből Moszkva felé. 1812. augusztus 16. Szmolenszk, majd Borogyinó melletti ütközet (1812. szeptember 7. ). Utánpótlási nehézségek és hirtelen beálló tél: visszavonulás elrendelése. A hazatúton a francia hadsereg 40%-a megsemmisült.

XIV. Napóleon védekező harcai német területen 1813 -1814 között I. 1813. Poroszország szövetsége a cári Oroszországgal. Kaliszi szerződés. Hatodik koalíció létrejötte Franciaország ellen. Napóleon: új haderő szervezése a porosz-orosz előrenyomulás megállítására. De 1813 áprilisa. Hetedik koalíció létrejötte: (oroszporosz-osztrák-angol-svéd szövetség). 1813. október 19. Lipcse. Koalíciós erők győzelme Napóleon felett.

XIV. Napóleon védekező harcai német területen 1813 -1814 között II. Következmények: 1813. december 31. Koalíció hadserege francia földre lépett. 1814. március 31. Szövetségesek bevonulása Párizsba, majd április 6 -án lemondatták Napóleont. 1814. május 30. párizsi béke aláírása. Napóleon száműzése Elba szigetére, de később megszökött és 1815. március 30 -án bevonult Párizsba. 1815. június 18. Waterloo melletti ütközet: francia vereség.

XV. Felhasznált irodalom Albert Soboul: XVI. Lajos pere. Kossuth Kiadó, Budapest, 1970. Francois Furet: A francia forradalom története 1770 -1818. Osiris Kiadó, Budapest, 1996. Georges Duby: Franciaország története I. Osiris Kiadó, Bp. 2005. Harmat Árpád Péter: A Nagy Francia Forradalom és Bonaparte Napóleon. In: Történelem Klub Salamon Konrád: Világtörténet. In: A francia forradalom, pp. 759 -773 Akadémiai Kiadó, 2006.

Köszönöm a figyelmet!