A FLDKREG KRGE A TALAJ Tanknyv 64 66

A FÖLDKÉREG „KÉRGE”: A TALAJ Tankönyv 64. - 66. oldalig

A talaj A földkéreg legfölső, laza, termékeny része. Szervetlen vegyületei: - kőzetmálladék, - víz, - levegő, Szerves anyagai: - elhalt szervezetek bomlástermékei - élő szervezetek kiválasztástermékei.

Szerves anyagai: - elhalt szervezetek bomlástermékei - élő szervezetek kiválasztástermékei. Talaj = kőzetmálladék + humifikáció Humusz: Nagy molekulákból álló, sötét színű szerves vegyületcsoport. Baktériumok és mikroszkópikus gombák bonyolult kémiai folyamatok során elhalt élőlények maradványaiból alakítják át.

Talajszintek A szint: A biológiai aktivitásban és humusztartalomban leggazdagabb szint. B szint: Csökkent biológiai aktivitás, csökkent humusztartalom jellemzi. C szint: az anyakőzet.

O: szerves A: kilúgzási szint B: felhalmozódási szint C: alapkőzet

TALAJALKOT ÓK

Váztalaj Biológiai talajképződés nincs vagy alig indult meg. Moha, zuzmó, füves legelő boríthatja. Kőzethatású talaj Érett erdő talaj Intenzív mikrobiológiai tevékenység, humuszképződés és kilúgzás jellemzi, háromszintű talaj. Természetes erdők talaja, szántóföldi művelésre is alkalmas. Talajszintek Alapkőzet dominál, rajta vékony termőréteg, erőteljes humuszképződés jellemzi, ilyenek sötét színű erdőtalajok

Talajtípusok A talajtípusok földrajzi elhelyezkedése szerint zonális és azonális talajokról beszélünk. Zonális talajok: A talajok összetételét és vastagságát a csapadék, a hőmérséklet és a növényzet határozza meg. A talaj szerkezete tehát szintén az éghajlat és a természetes növénytakaró függvénye. A különböző éghajlati és növényzeti övekhez meghatározott talajfajták tartoznak. Az adott öv éghajlati és növényzeti adottságait tükröző talajokat övjellegű (zonális) talajoknak nevezzük. Azonális talajok: Azok a talajok, amelyeknek kialakulásában a kőzetminőség, a domborzat vagy a talajvíz az éghajlatnál lényegesebb szerepet játszik, több, különböző éghajlati övben is megtalálhatók. Ezek a nem öves elrendezésű

Talajeróziónak nevezik a csapadékvíz felszíni, ritkábban felszín alatti pusztító tevékenységét. Klasszikus értelemben a felszínen lefolyó csapadékvíz erózióját nevezték talajeróziónak, de kutatások bizonyították, hogy az esőcseppek felszíni becsapódása (csepperózió), és a talajban szivárgó víz oldó hatása (oldásos erózió) is okoz szerkezetrombolást, illetve anyagveszteséget, ezáltal csökkenve a talaj termőképességét.

A talajerózió azokon a területeken pusztít elsősorban, ahol az ember kiirtotta az eredeti növénytakarót és ezáltal utat enged a víz és a szél pusztító hatásainak. A talajok pusztulásában az ember közvetlenül is részt vesz, amikor utakat, városokat, gyárakat épít. Az emberi tevékenység következtében évente mintegy 25 milliárd tonna termőtalajjal lesz kevesebb a Földön.