A BIBLIA HRES VADNVNYEI A Biblia nvad nvnye

A BIBLIA HÍRES VADNÖVÉNYEI

A Biblia névadó növénye: papírsás (Cyperus papyrus) A "Biblia" név a görög biblion szó többes száma. A biblion szó jelentése: könyvtekercs. A Biblia jelentése: Könyvek. A régi könyveket a biblus vagy papyrus cserje szárából szeletelt hártyákra írták és innen eredt a szokás, hogy magát a könyvet Biblos-nak vagy kicsinyítő szóalakban Biblion- nak nevezték. A papyrus vagy papírsás a Nílus völgyében él (2 Móz 2, 1. 3. 5), feltétlen megkívánja a vizet, rövidebb szárazság, alacsony vízállás is elpusztítja (Jób 8, 11; Ézs 19, 6— 7 és 58, 5). A sás aratása nem lehetett veszélytelen munka, mert benne sakálok tanyáztak (Ézs 35, 7). Csináltak belőle csónakot is; ezek a Níluson közlekedtek.

Jézus életéhez, halálához kapcsolódó növények Jézus Krisztus születésekor a napkeleti bölcsek "ajándékot adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát" (Mk 2, 11). Már az Egyházatyák is szimbolikus jelentést láttak ezekben az ajándékokban: Jézus királyságának, istenségének és szenvedésének jelképeit. Lelki szempontból úgy is értelmezhetjük az ajándékokat, mint a szeretet aranya, az ima tömjénje és a hit mirhája.

Valódi v. arab tömjénfa (Boswellia sacra) tömjén (olibanum) A Napkeleti Bölcsek három ajándékának egyike. Az egyik legősibb kultikus füstölőszer, füstje jelképezi az Istenhez felszálló hálaimát. Az ókorban valamennyi templomban égették, hogy kiűzze, távol tartsa a gonosz erőket és megtisztítsa a teret; az arannyal és egyéb drágakövekkel egy rangban álló illatszer volt, ezért a hatalom jelképének is számított. Palesztinába importálták, Sába királynője számított az egyik legnagyobb szállítónak, emiatt vállalkozott veszélyes útjára Salamon királyhoz. A tömjénfüst belélegzése ma is a lélekre és a közérzetre egyaránt felemelően és nyugtatólag hat.

Valódi mirhafa (Commiphora mirrha) mirrha A mirhafa törpefa vagy cserje, mely Dél-Arábia és Észak-Afrika őshonos növénye. A zsidók csak cserekereskedelem útján jutottak hozzá (Ez 27, 17— 21), valódi kincsnek számított (Ézs 39, 2). A fa dús gyantajáratú ágvégein izzadja ki apró cseppek formájában a levegőn gyorsan megszilárduló ragadós balzsamot). A szent kenetnek is egyik fontos alkotórésze volt (Kiv 30, 23). Borral keverve bódító ital készült belőle, amely a halálraítéltek számára a fájdalom és a félelem enyhítésére szolgált (Péld 31, 6). Jézust is megkínálták ilyen itallal keresztre feszítése előtt, de ő nem fogadta el (Mk 15, 23). Illata és erős konzerváló ereje miatt holttestek bekenésére is szolgált. Nikodémus "mintegy száz font mirha- és áloékeveréket hozott", s ezzel együtt göngyölték gyolcsba Jézus holttestét (Jn 19, 39).

Nárdusz (Nardostachys jatamansi) A jatamansi jelentése: a növény, melynek szára olyan, mint az összecsomósodott hajfürt, azaz gyökerei olyanok, mint a himalájai aszkéták összetapadt hajkoronája. A Himalája magas hegyeiben honos, 3000– 5000 méteres magasságokban terem. A növénynek lilás-sárga virágai vannak, és nagyon ritka. Illata kellemes. A gyökértörzsének olaja drága, értékes. Ezt is használták Jézus testének bebalzsamozásánál.

Szír krisztustövis (Ziziphus spina-christi) A hagyomány alapján feltételezhető, hogy a tövisek, melyekből Jézus koronáját fonták a szír krisztustövis hajtásain voltak. A 4 -8 méter magasságú fa ma is gyakran megtalálható Palesztina forró síkságain és völgyeiben. Ágtövisei általában nem haladják meg az 1 -3 cm-t, de hosszuk még egy növényen belül is változó. A hosszú tövisű változatok alkalmasak lehettek a töviskoszorú készítésére, a fájdalom okozásra és Jézus megalázására. Jézus Krisztus kihallgatása során Pilátus előtt királynak vallotta magát, és királyi méltóságát, rejtett isteni dicsőségét a legnagyobb megaláztatásban is megőrizte. (Jn 18, 36 -37). Azt, hogy az ő országa nem ebből a világból való már igazolta virágvasárnapi bevonulása, amikor szelíden, szamárháton érkezett Jeruzsálembe. Fegyverek és hadsereg nélküli királyságát, uralmának gyengeségét a római katonák nevetségessé próbálták tenni azzal is, hogy tövisből koronát fontak és fejére tették (Mt 27, 29).

Bibliai eseményekhez kapcsolódó növények

A valószínűsített „égő csipkebokor”: Vérvörös szeder (Rubus sanguineus) „És megjelent neki az Örökkévaló angyala tűzlángban a csipkebokor közepéből; és ő látta; hogy íme a csipkebokor ég tűzben, de a csipkebokor nem emésztődik meg. ” (2 Mózes 3: 2. ) Moffat szerint bármelyik tüskés bokor lehetett az égő csipkebokor. Szerinte a szöveg helyes értelmezése: „angyal jelent meg neki tűz lángjában lebegve egy tüskebokor felett” A zsidóság egyik legrégebbi jelképe, a menóra egy hétágú gyertyatartó, amely a Mózes által látott égő csipkebokrot szimbolizálja. ( A menóra nem tévesztendő össze a hanukiahnak nevezett kilencágú gyertyatartóval)

Az „illatos nád”: arab citromcirok, tevefű (Cymbopogon schoenanthus) A görög kalamosz (nád) szót Károli Gáspár kálmusnak fordította, így a növényt a hazánkban élő kálmosra (Acorus calamus) értették, de az a faj nem élt a Szentföldön

A bibliabéli „konkoly”: a konkolyperje (Lolium temulentum) „Amíg az emberek aludtak, eljött az ellenség, konkolyt vetett a búza közé és elment” – így szól a bibliai példabeszéd. A következmény igen veszedelmes volt. A sütés-főzés során ugyanis nem bomlottak le a konkolyperje szemtermésében lévő loliin nevű mérgező hatóanyagok, melyekből ha csak 3 -5 gramnyi került is a lisztbe, már fejfájás, görcs, keringési zavar, súlyosabb esetben fulladásos halál következhetett be. (E fű hazánkban is előfordul szórványosan, szédítő vadóc a neve). (A nálunk élő, szép virágú konkoly a Szentföldön nem fordul elő, így a konkolyos példázatok a konkolyperjére vonatkoznak. ) Konkoly (Agrostemma)

Mi lehetett a manna? „Man ha? Mi ez? ”-kérdezték az izraeliták, mikor sivatagi vándorlásaik során az égből, fehér daraszerű, ehető gömböcskék hullottak, melyek fogyasztása megmentette őket az éhhaláltól. Vita tárgya volt e táplálék mibenléte. Egyesek szerint kékmoszatok lehettek, mások szerint zuzmók, ill. cserjéken létrejött „izzadmányok”. Izzadmány elmélet a legvalószínűbb! Pajzstetvek csípése nyomán a mannacserjén sejtburjánzással édes ízű bőrszöveti izzadmány képződött, amely gyorsan megszilárdult és fehér golyócskák formájában hullott a földre. Hajnalban szedték, mert gyorsan bomlott. Mannacserje (Tamarix mannifera) Jellegzetes pusztai növény, levelei az arid viszonyokhoz jól idomultak

Keserűfüvek Törpekatáng (Cichorium pumilum) A Pészach, a „kovásztalan kenyér ünnepe” Akkor tartják, amikor mi a húsvétot. Az izraeliták köszönetet mondanak a tavaszi gabonatermésért, az árpáért. Az ünnep alatt bárányt esznek, hozzá kovásztalan kenyeret és keserű növényeket (mint pl. a cikória, keserűsaláta), emlékezve az Egyiptomból való menekülésre. Keserűsaláta (Reichardia tingitana)

Ürömfajok Sivatagi üröm (Artemisia herba-alba) Kellemetlen keserű ízüket emlegetve, a prófétai keserűség jellemzésére is szóba hozzák (Móz 29, 18; Jer 23, 15; Hós 10, 4). Hasonlítható e növényekhez a házasságtörés is (Péld 5, 4). A Jelenések könyvében pedig arról olvashatunk, hogy a vizek megkeserednek, mert azokat ellepi az üröm (Jel 8, 10— 11). Júdeai üröm (Artemisia judaica)

Vadtök (Citrullus colocynthis) „Kiméne azért egy a mezőre, hogy paréjt szedjen. És holmi vad indákra találván, tele szedé az ő ruháját azokról sártökkel, és mikor hazament, belevagdalta a fazékba főzeléknek; de nem tudta, hogy mi az? Mikor azután feladták a férfiaknak, hogy egyenek, és ők enni kezdének a főzelékből, felkiáltának és mondának: Halál van a fazékban, Isten embere! És nem bírták megenni” (Királyok II. könyve 4, 39— 40) A vadtök keserű gyümölcse erős hashajtószert tartalmaz, amelyből túl nagy adagnak halálos a hatása. A prófétákat az éhség hajtotta, azért szedtek vadtököt. A vadtökből bőven akad a Negev-sivatagban és a Sínai-félszigeten. Ehető magvaiból a beduinok ínséges időkben kenyeret készítettek. A vadtök hasonlít rokonára, a görögdinnyére. .

Szíriai „izsóp”, szíriai szurokfű (Origanum syriacum) A bibliai izsóp nem azonos a nálunk élő, valódi izsóppal, hanem egy oregáno (szurokfű)faj. A zsidók e növény ágaival hintették meg az ajtófélfát (2 Móz 12, 22), tisztító vízzel kapcsolatban is használták (4 Móz 19, 6), sőt bélpoklosság ellen is (3 Móz 14, 4. . . ). (Leprásokat „izsópos” vízben fürdették. )

Beléndek (Hyoscyamus aureus) A beléndek levelein ragadós mirigyszőrök vannak, és a hyoscyamin nevű mérgező alkaloidot tartalmazza. Ennek révén a beléndek a bibliai országok egyik olyan növénye volt, amely határesetnek számított a gyógyír és a kábítószer, az orvoslás és varázslás között. Kleopátra ópium, beléndek és egyéb hallucinogén növények borba keverésével készített afrodiziákumot. A Mózes könyveiben felsorolt parancsolatok megtiltották az izraelitáknak az orgiákkal egybekötött áldozásokat. Márk evangéliuma tartalmaz egy utalást arra, hogy a beléndeket kábítószerként használták.

Szerencsegyökér (Mandragora autumnalis) A Teremtés könyve szerint Jákob két felesége, Lea és Ráchel, állandóan versengtek Jákob kegyeiért. Lea több fiat szült Jákobnak, Ráchel azonban meddõ volt. Lea egyik fia, Ruben a mezõn mandragóra-bogyókat talált(Ter. 30, 14 -16), amit az anyjának adott. Ráchel kért Leától a mandragóra-bogyókból és ellenszolgáltatásul megengedte, hogy Jákob Leával háljon, aki azonnal fiat fogant. Isten végül meghallgatta Ráchelt és , , megnyitá az õ méhét”; és õ is szült fiat Jákobnak. A Bibliában történik elõször említés egy növényrõl, amit késõbb a , , szerelemalmájának” neveztek és amit ma is nagyra értékelnek feltételezett nemi vágyat gerjesztõ hatása miatt.

Máriatövis (Silybium marianum) A máriatövis az összes tüskésnövény közül a leggyakrabban látható Izraelben. Az utak szélén nő. Magvai a silymarin nevű hatóanyagot tartalmazzák, amelyet akut és krónikus májmegbetegedések, májelzsírosodási hajlam, sárgaság és akut hepatitis (májgyulladás) esetén alkalmazzák ma is. A silymarin támogatja a máj méregtelenítési működését, és segít regenerálódásában. A máriatövis magvai ezen kívül éteres olajat és keserűanyagokat is tartalmaznak, amelyek az epe működését serkentik. A máriatövis-kúra folyamán természetesen nem szabad alkoholt fogyasztani!

Fák, amelyekből épületeiket, szerszámaikat készítették

Libanoni cédrus (Cedrus libani) A Biblia egyik leggyakrabban említett növénye, mert a fönségest, a hatalmast jelenti: az eljövendő Messiás szimbóluma. A Biblia 75 helyen említi a cédrust. Fája kemény, mellékterméke a cédrusolaj. A rablógazdálkodás következtében a kipusztulás fenyegeti. A leírások szerint I. Szethosz fáraó cédrusfát vágat a Libanon-hegységben az Amon -szentély építésére, akárcsak Salamon (1 Kir 5, 6— 10 stb. ). A bibliai szerzők, akárcsak Csontváry, valami különleges szépséget, erőt és kecsességet éreztek a fában (Zak 11, 1— 2; Zsolt 29, 5 és 104, 16)

Jeruzsálemi fenyő (Pinus halepensis) Szilárdsága jó, ezért építkezéseknél használták. Salamon a templomépítéshez a fenyőt Hirámtól szerezte (1 Kir 5, 8— 10), de az egyszerűbb házak mennyezete is ebből készült (Én 1, 17). Honos faj Palesztinában (Ez 44, 14), de ültették is (Ez 41, 19); egyébként pedig az eszterág nevű madár kedvelt fészkelő fája (Zsolt 104, 17). . Jézus keresztfáját bizonyára ebből a sudár, szálegyenes törzsű fából, az aleppói fenyőből készítették, amelyikből akkoriban, Jézus korában óriási erdőségek voltak a Szentföldön.

Ciprus, goferfa (Cupressus sempervirens) Az egykor nagy tömegben élő európai ciprus ma már csak Kilikia dombvidékén és Libanon ezer méter feletti oldalain található vadon. A júdeai hegyek bennszülött, szárazságtűrő örökzöldjének erős, tartós, aromás illatú törzse kiváló szerszám- épület- és bútorfa volt már a bibliai időkben is. Mint örökzöld fa, kezdetben az örök életet és a bölcsességet jelképezte, majd a halál jelképe lett. Ezért jellegzetes ma már minden mediterrán temetőben. A Biblia leírása szerint Noé bárkája egy goferfából (ciprusból) készült nagy méretű hajó volt, melyet Noé Isten parancsára épített, hogy megmentse családját és a föld állatvilágát az özönvíztől.

Föníciai boróka, hangafa (Juniperus phoenicea) A „legmediterránabb” borókák közé tartozik: az aleppóifenyőhöz hasonlóan végig kíséri a mediterrán partokat D-Európától Kis-Ázsiáig, É-Afrikáig. Tömött bokor vagy kisebb fa, néha egészen a földhöz simuló. A napos meleg helyeket kedveli, a szárazságot egész jól bírja. „Mert olyanná lesz, mint a hangafa a pusztában, és nem látja, hogy jó következik, hanem szárazságban lakik a sivatagban, a sovány és lakhatatlan földön. ” (Jeremiás próféta könyve 17. rész, 9. vers) Dániel könyvében olvasható a „magános hangafa” története, melyet a föníciai borókával azonosítottak.

Akáciák „(sittimfák)” (Acacia spp. ) Magyar bibliafordításban tévesen: akácok. (Az akác észak-amerikai faj, nem élhetett a Szentföldön!) Finom faanyagából készültek a szent sátor és az áldozati-illatosító oltár, tartozékai (2 Móz 25. , 26. , 27. , 30. , 35. , 36. , 37. és 38. fejezet). A kőtáblák ládáját is akáciából faragták (5 Móz 10, 3), sőt hárfa is készült belőle (Mik 6, 5).

Tölgyek (Quercus spp. ) Táborhegyi tölgy ( Q. ithaburensis) Palesztin tölgy (Quercus coccifera) A Bibliában elsősorban a táborhegyi tölgyről esik említés. A tölgy kérgéből kivont cserzőanyagot akkoriban a birkabőrök cserzésére használták, magas tannin-tartalmuk miatt, de alkalmazható volt gyógyításra is: a cserzőanyagok képesek kicsapatni a fehérjéket, így vérzést csillapítanak, gyulladást lohasztanak. A tölgyek a „szent fák” közé tartoztak, a büszkeség és az erő szimbólumai voltak.

A Szentföld terebintfái (terpentinfái) Atlanti pisztácia Balzsampisztácia Mézgafa (masztixfa) A terpentinfákat különös tisztelet övezte Palesztinában. Ilyenek voltak a nevezetes sikeni (1 Móz 36, 41), az ofrai (Bir 6, 11) és jábesi (1 Krón 10, 12) példányok. Az utóbbi helyen több lehetett belőle, mert egy völgy is a terpentinfáról kapta nevét (1 Sám 17, 2). A terpentinfa a bálványimádással kapcsolódik össze, alatta állították fel a zsidók a bálványoltárokat (Ez 6, 13). A mézgafából nyerték a masztix-gyantát, amely még ma is értékes.

Keleti ámbrafa (Liquidambar orientalis) E fa mézgája adja a közel-keleti sztórax-gyantát. Füstölőszer volt, de a drogként is hasznosították (2 Móz 30, 34). Kisméretű fa vagy bokor, virágai nagyon szép narancsszínűek, virágzása csodálatos látványt nyújt. Kisázsiában és Szíriában, valamint Galileában honos. Számon tartották a gyógyászati célon túl parfümként is.

Babérfa (Laurus nobilis) A babérkoszorú a költők, atléták győzelmi jelvénye volt. A babér a Földközi-tenger térségének egyik tipikus örökzöld növénye. Valahányszor szóba kerülnek az észak-izraeli Karmel-hegység szépségei, mindenki megemlíti a babérfákat. Levelei illatozó éteres olajban gazdagok, és fűszerként használatosak. Az olajat gyógyászati célokra is használják. Olaja serkentően hat az álmodásra, és szárnyakat ad a fantáziánknak. Jóslásnál is ezt alkalmazták. A babér a jövendőmondás növénye. Élesíti az elmét és az érzékelést. Keverékeit a delphoi jósdában is használták füstölésre. Pythia látnoknő babér segítségével esett transzállapotba, és úgy jósolt. Bogyói az olajbogyóhoz hasonlatosak. Pestis ellen is hatásos növény volt.

Szentjánoskenyérfa (Ceratonia siliqua) „Az egyiptomi füge”. Szirupos leve: a kaftánméz. Csak az Újszövetség tesz róla említést (Lk 15, 16 és Mt 3, 1— 6), de nem bizonyítható, hogy Keresztelő János ezzel táplálkozott volna a pusztában. A tékozló fiú történetében az édes termésfalat (=héj) állatokkal etették (erre tudott volna a fiú fanyalodni. . . ? ) A kimagozott hüvelytermés megszárítva súlymérték gyanánt szolgált, a kerationból szóból ered a nemesfémekre, drágakövekre elfogadott súlyegység, a karát. Súlyegység: 1 mag = 1 karát

Mirtusz (Myrtus communis) A Földközi tenger vidékéről származik, de már az ókorban többfelé termesztették. Nagy, örökzöld, dúsan elágazó, sűrű lombú, fa vagy cserje. Virága, termése, de levelei is sok (0, 1– 0, 5%) illóolajat tartalmaznak. Már az ókorban ismert gyógynövény volt; a Biblia is ekként említi. Ismert gyomorerősítő, az emésztést segítő, valamint vérzéscsillapító, az ereket összehúzó hatása. Izraelben a mirtuszág Isten békéjét sugározza. A görögöknél a vértelen győzelem jelképe. Mirtuszolajat tartalmazó hajtásai illatanyagok, füstölőszerek.

Vörös szantálfa, padukfa (Pterocarpus santalinus) Fája kemény, magas illóanyag tartalmú. Finom illatát a zsidó királyok (Zsolt 45, 9), közrangú emberek (Péld 7, 17 és Én 4, 14) egyaránt kedvelték. A faforgácsból gőzöléssel állították elő a vörös festéket, amit bőráruk színezésére használtak.

Fekete mustár (Brassica nigra) A Genezáreti tó környékén elterjedt fekete mustárt a bibliai idők lakói földjeiken is termesztelték értékes magjáért, amelyből gyógyhatású mustármagolajat préseltek. Ez az egyéves, gyorsan nagy bokorrá terebélyesedő, tövétől dúsan elágazó lágyszárú növény ugyanis a Szentföld kedvező körülményei között 3 -4 méteres magasságával kiemelkedik. Szőrös, hosszú nyelű, durván és szabálytalanul fogas, nagy tojásdadelliptikus levelei vannak. A dús lombozat hűs árnyékot teremt a rekkenő hőségben a madaraknak, amelyek sűrűn látogatják nemcsak fészekrakás céljából, de főként gyorsan megérő magvaiért. Három evangélista említi Jézusnak a mustármagról szóló példabeszédét (Mt 13, 31— 32; 17, 20; Mk 4, 31— 32 Lk 13, 19; 17, 6): „minden magnál kisebb, de mikor kikel és fává fejlődik, ágai között madarak is fészkelnek”.

Borzas szuhar (Cistus incanus) Terméke a ladángyanta. A növény mirigyszőrös levelein cseppek formájában keletkezik, majd megmerevedik. A levelekről kecskeszőrrel vagy gereblyével szedték le. A mézgából aranysárga olajat készítettek, ami bélhurut, vérhas gyógyszere volt. A ladángyanta ma illatszer.

Arabmézgafa (Acacia senegal) I. e. 2. évezred óta ismerték az egyiptomiak, akik festékek és papiruszok kötőanyagául használták. A legjobb minőségű gumiarábikum két arabmézgafa (Acacia senegal, A. seyal) szagtalan, nyálkás, gumiszerű váladéka. Kézzel gyűjtik össze a kiválasztódott és a napon megszilárdult, kb. 5 centiméteres átmérőjű gumigömböket. A gumiarábikum kémiailag a pektinekkel rokon anyag, száraztömegének 95%-a poliszaharid. Afrika őslakói kunyhóik tetejét teszik víztaszítóvá gumiarábikum-bevonattal, gyógyszerként alkalmazzák, de főznek is vele.

Mézgás csűdfű (Astragalus gummifer) Tragakantmézga Finom illatú mézgájából balzsamot, kenetet készítettek (2 Kir 20, 13; Én 4, 14; 5, 1. 3; 8, 2. 4; Ézs 39, 2) Egyiptomban is használták (1 Móz 34, 11), a gileádi karavánok áruja volt (1 Móz 37, 25).

Jerikóirózsa , feltámadásvirág (Anastatica hierochuntica) Apró, egynyári, keresztesvirágú gyom. Egy tőből a földön szétterülő szárakat növeszt, levele apró, lapát alakú. Kis, pirosas virágai vannak, táskagyümölcse hasas, kétmagvú. Száraz időben, mikor magjai megérnek, ágai összehajlanak s a szél az egész növénygombolyagot elgörgetheti a sivatagban. Ha azonban eső éri a növényt, ágai a nedvszívás következtében kiegyenesednek, a termések pedig felnyílnak és az eső a magvakat a földbe mossa. Ágait 20 -50 perc alatt nyitja ki. A sivatagi népeknél ma is a halál utáni életet szimbolizálja.

Szodomai alma (Calotropis procera) Csak a bibliai hagyományok emlitik ezt a mérgező trópusi cserjét, amelynek szép nagy, gömbölyű, érett, almazöld termése kissé megnyomva szétnyilik, és belőle csillogó selyemszálas, de mérgező magvak százai repülnek a levegőbe. A legenda szerint a Holt tenger helyén egykor virágzó gyümölcsösök elátkozott hírnökei ők, amelyek Szodoma sorsára emlékeztetve, a bűn következményeire hívják fel figyelmünket: a szép külső gyakran mérget rejt magában.

VÉGE Készítette: Dr. Juhász Miklós drjm@tvnetwork. hu