A 20 sz i fenomenolgia s egzisztenciafilozfia Husserl

A 20. sz. -i fenomenológia és egzisztencia-filozófia: Husserl és Heidegger

Husserl (1859 -1938) • Matematikai és filozófiai tanulmányokat folytatott. . • A fenomenológiai filozófia és módszer elindítója: phaenomenon: ‚jelenség’, ‚a megjelenő’, a megismerés számára megjelenő tárgy, illetve tudattartalom. • Szembefordulás a metafizikai hagyománnyal, a létezők lényegére, szubsztanciájára irányuló kérdésekkel: „vissza a dolgokhoz!”. • Tudatunk számára a külvilág tárgyisága közvetlenül nem hozzáférhető, amit megismerünk, az a tárgynak a tudatunkban megjelenő képe, a fenomén.

• Az emberi tudat számára: a fenomén immanens (‚benső’, ‚benne rejlő’, ‚belsőleg hozzá tartozó’), a tárgy, amelyet reprezentál (‚képvisel’, ‚ábrázol’) transzcendens (‚valamin túli’, ‚a megismerés határain túli’, ‚tapasztalat feletti’). • A megismerésünk tárgyai: tudatunk aktusai és azok a tudattartalmak, amelyekre ezek révén szert teszünk. • Fel kell függeszteni a külvilágra vonatkozó ítéleteinket (lásd az antik szkeptikus filozófia epokhé fogalmát).

• Eidetikus redukció: (eidosz: ‚őskép’, Husserlnél a megismerés végső tapasztalata; redukció: ‚egyszerűsítés’, ‚visszavezetés’): kikapcsolható minden, a tárgyhoz tapadó nem tudományos tapasztalat, tételezés és értékelés, így a tárgy lényege megragadhatóvá válik. • A filozófia mint szigorú tudomány: egyik fontos műve (1911). – A naturalizmus (nem lát mást, csak fizikai értelemben vett természetet) és a világnézeti filozófia (az élet és a világ rejtélyeire igyekszik válaszolni: az élet elméleti és gyakorlati ellentmondásait hogyan lehet feloldani; hogyan lehet a filozófia az emberi élet vezérelve) bírálata. – A fenomenológia mint szigorú tudomány egyesíti a bírált irányzatok pozitív törekvéseit. – A tudomány felelőssége: a tudomány válságát csak a modern tudomány képes leküzdeni.

• • • Heidegger (1889 -1976) Martin Heidegger: 1889. Meßkirch – 1976. Freiburg im Breisgau. Freiburgban teológiát, matematikát, fizikát és filozófiát tanult. Husserl fenomenológiai filozófiája volt kezdetben nagy hatással rá. Marburgi évek: 1922 -1927. Visszatérés Freiburgba 1928 -ban, élete végéig itt volt professzor. Eltávolodás a fenomenológiától a 20 -as években. Első jelentős műve: Lét és idő (Sein und Zeit), 1927 -ben jelent meg: cél a hagyományos metafizika és a metafizikai nyelv destrukciója (‚lebontása, leépítése’) a jelenvalólét (Dasein) fundamentálontológiai analízise révén. A munka befejezetlen, Heidegger maga úgy látja, hogy nem sikerült igazán véghezvinni a kitűzött célt. Szimpatizálás, egy rövid ideig együttműködés a nemzetiszocialista rendszerrel (rektori tisztség vállalása Hitler hatalomra jutása után, de erről kevesebb, mint egy év után lemond). Fordulat filozófiájában a 30 -as évek közepétől: a metafizika meghaladásának kísérlete: középpontban a nyelv problémája a lét fogalma felől tekintve: „az ember a lét pásztora”, nem ura; „a nyelv a lét háza”. A korai görögök és Nietzsche újraértelmezése, a „létfelejtés” bírálata. A II. vh. után 1951 -ig nem lehetett nyilvános egyetemi tanár (náci múltja miatt). Az 50 -es években fokozatosan visszatért a nyilvános filozófiai életbe.

• Heidegger mottója műveinek összkiadásához: „Utak, nem művek”: filozófiája nem meghatározott tézisek és állítások rendszere, hanem a gondolkodás különböző útjainak keresése. • Mit jelent gondolkodni? : a technika által uralt világban a számító-tervező gondolkodás mindenre kiterjed; az ember nem kérdez rá pl. a tudományok alapjaira sem; az ember túlságosan gyakran csak meggondolás nélkül cselekszik, nem gondolkodik el a létezők lényegén.

• A filozófia vége és a gondolkodás feladata: – A filozófia a 20. sz. -ban lényegében feloldódott a saját maga által létrehozott tudományokban. – A modern tudományokra a technikai szemlélet jellemző, az uralkodó tudomány a számítástechnika-informatika lesz. – A hagyományos filozófia átalakul, „megszűnik”. – A gondolkodás számára jelentkező feladat: a kalkuláló, technikai racionalizmussal szemben őrizni a „létre nyitott” gondolkodás lehetőségét.

Költészet és gondolkodás Heideggernél • Heidegger a tudás kétféle formájáról: – Megismerés: lásd a pozitivisztikus tudományokat: célja a dolgokról való ismereteink bővítése; az igazság mint a tárggyal való megegyezés elérése. – Gondolkodás mint értelem-adás: az alétheia fogalmának sajátos értelmezése: igazság mint „felfedettség”, „el-nem-rejtettség”, megmutatkozás, feltárultság, tehát mint esemény. Ilyen a költészet igazsága is. – Heideggernél gyakran a filozófiai kérdések megvilágítására szolgáltak a művészetekkel kapcsolatos példái, értelmezései. – Nem írt szisztematikus művészetfilozófiát.

Filozófia és költészet közelsége • A filozófia a rátekintésnek azokat a pályáit nyitja meg, amelyeken haladva az ember felnyitja világát. • A filozófiának nincs tárgya, a filozófia esemény. • A filozófia a szellemi létezés más területéhez tartozik, mint a tudomány. • A filozófia gondolkodása a költészettel egyrendbéli. • A költő mindig úgy beszél, mintha először szólítaná meg a létezőt. A költő költésében és a gondolkodó gondolkodásában mindig oly sok világtér marad szabadon, hogy abban minden dolog, minden egyes fa, hegy, ház, madárhang elveszti közömbös és megszokott voltát. • Heidegger sajátos filozófiai nyelve: látnoki erejével a dolgokat, amelyek rejtve voltak a nyelvben, képes volt hirtelen fogalommá emelni. Maga is írt filozófiai költeményeket: pl. Intések, Lenni és gondolkodni, Nyelv, Mit jelent olvasni?

• Hölderlin, német romantikus költő hatása: Hölderlin a „költészet költője”; a költők kitalálják egy nép kultúráját. • A költő mint az „ínséges idők” költője. • A költészet mint játék, a nyelv mint az „ember veszélyes java”. • Az ember „költői lakozása”: azért van rá szükség, mert „elveszítettük azt a képességet, hogy a dolgokat, a természetet és az emberi kapcsolatokat a maguk telítettségében és elevenségében fogjuk fel. ”

Heidegger: A műalkotás eredete • Az eredet fogalma: a dolog lényege. „A műalkotás eredetére irányuló kérdés lényegének származására kérdez. ” • Műalkotás, művészet együvé tartozása. • A gondolkodás hermeneutikai köre: „A műtől a művészetig vezető legfőbb igyekvés, akárcsak az ellenkező irányú is: kör; de végül is körben forog minden egyes lépés, melyre kísérletet teszünk. ” • A mű dologszerűsége és szimbolikus (allegorikus) jelentése.

• Dolog és mű viszonya: a hagyományos utánzás -elméletek elvetése. • Van Gogh: Parasztcipők c. festményének elemzése

• A műalkotás kiragadja a szemlélőjét a hétköznapi valóságból: „E festmény szólott hozzánk. A mű közelében hirtelen máshol lettünk, mint ahol szokásunk lenni. ” (60. o. ) • A mű nem az eszköz szemléltetésének módja: „Van Gogh festménye annak megnyilatkozása, hogy a maga igazságában mi is az eszköz, e pár parasztcipő. Ez a létező kilép létének el-nemrejtettségébe. A létező el-nem - rejtettségét nevezték a görögök alétheiá-nak. Mi igazságot mondunk ehelyett, de ezzel a szóval meglehetősen keveset gondolunk el. ” (60. o. )

• A művészet lényege: „a létező igazságának működésbe lépése. ” • A művészet nem utánzás. • A mű és az igazság: a művészet valósága a műalkotásban van. • Az igazság és a művészet: a művészet egzisztenciális jelentőségének a hangsúlyozása.