5 A valsznsgi magyarzat induktv jellege Ismt Jancsi

5. A valószínűségi magyarázat induktív jellege • Ismét Jancsi, általánosabban megfogalmazva: P(E, V) közel van 1 -hez. e egy eseménye V-nek. –––––––––– {nagyon valószínűvé teszi, hogy} e egy eseménye E-nek. • A { } nem statisztikus valószínűséget jelez (hanem logikait), de egyszerű esetekben feltételezhetjük, hogy felírható a következő forma:

P(E, V) = r. e egy eseménye V-nek. ––––––––– {r} e egy eseménye E-nek – Így a deduktív-nomológikus magyarázattal szemben (amely deduktív), itt inkább induktív eljárással van dolgunk [Kutrovátz jegyzet, 35. o. ]. Ennek ellenére használjuk egyedi események magyarázatára is (gyakorlati bizonyossággal).

5. Az elmélet 1. Az elmélet – Az elmélet rendszerint az empirikus törvények magyarázatára, megértésére – és újak előrejelzésére – szolgál, olyan létezők konstruálása révén, amelyek az empirikus „mögött” vannak. (Pl. a ptolemaioszi vagy a kopernikuszi rendszer az égitestek megfigyelt (látszólagos) mozgását a csillagászati világegyetem egy-egy alkalmas modelljével írja le; vagy a kinetikus gázelmélet a termodinamika számos törvényét az alatta levő molekuláris és atomi jelenségek megnyilvánulásaként magyarázza).

– Az elmélettől megkövetelik, hogy világos és pontos legyen, rendelkezzen ellenőrizhető következményekkel, előrejelzésekkel (a negatív és pozitív példa az életerő-elmélet illetve a gravitációs erő elmélete). – Az elméleti elvek egy része a (megfigyelhetetlen) teoretikus terminusok (elméleti fogalmak) között teremt összefüggést, más részük pedig kapcsolatot hoz létre a teoretikus terminusok és a (már korábban is megfigyelt) empirikus jelenségek között. Utóbbiak nélkül nincs ellenőrizhetőség, magyarázat, előrejelzés. (Pl. a kinetikus gázelméletben a részecskék véletlen sebességeloszlásának elve, mint belső-, az impulzusátadás nyomásként való értelmezése mint híd-elv. )

2. Az elméleti magyarázat – Egészen eltérő empirikus jelenségekről ad szisztematikus, egységes leírást (pl. a newtoni gravitációs törvény a bolygók, a Hold, az üstökösök stb. mozgásáról, az árapály jelenségről, a szabadesésről, az ingáról stb. ). – Megadja a fennhatósága alá tartozó (korábbi) empirikus törvények érvényességének és pontosságának határait (pl. a Keplertörvények csak kéttest-probléma esetén, a Galilei-törvény csak homogén gravitációs mezőben érvényesek).

– Olyan jelenségekre is vonatkozik (valamint előrejelzéseket tesz lehetővé), amelyek felépítésének pillanatában nem is voltak ismertek (pl. a légnyomáscsökkenés a magassággal; Maxwell elektrodinamikája a rádióhullámokkal; Einstein általános relativitáselmélete a fény elhajlásával a gravitációs térben). – Mindezen tulajdonságok megléte nagyban erősíti az elmélet iránti bizalmunkat, és elmélyíti a megértést.

3. A teoretikus entitások (elméleti létezők) státusza • A klasszikus filozófiai megközelítések – Platón (és a modern matematikai platonizmus) – Arisztotelész • A XX. századi tudományfilozófia empirikus felfogása – Mach és követői • A szociálkonstruktivista felfogás