5 A nyelv bels sokrtsge s egysgesse Garamvlgyi

5. A nyelv belső sokrétűsége és egységessée Garamvölgyi Emese 1. b Páros hét, szerda, 13: 55 -15: 30 Forrás: A magyar nyelv könyve

A mindenkori nyelvállapot nem egységes, a nyelvben több változat él egymás mellett. Az összességét nemzeti nyelvnek nevezzük. A nyelvváltozatokat több szempontból osztályozhatjuk, szabályozottság szempontjából három csoportjuk van: �A köznyelv és az irodalmi nyelv (sztenderd) �A területi változatok , a nyelvjárások (dialektus) �A társadalmi változatok, szaknyelvek és csoportnyelvek (szociolektus)

A köznyelv és az irodalmi nyelv �A köznyelv tulajdonképpen a közös nyelv, a nyelvközösség egésze számára közös nyelvváltozat. Az iskolában ezt tanítják, a médiumokban ezt használják, a szabályos, igényes nyelvhasználat mintája. �Az irodalmi nyelv sajátos nyelvváltozat, hiszen egy irodalmi műbe bármelyik nyelvváltozatot be lehet emelni, alapja azonban az igényes köznyelv. A nyelvjárások nyelvek a nyelven belül, mivel megvan minden, a nyelvre jellemző tulajdonságuk: sajátos hangrendszerük, szókincsük és nyelvtani rendszerük van.

Nyelvi norma szempontja A köznyelvet és az irodalmi nyelvet normatív nyelvváltozatoknak is hívták. Azért tekintették normatívnak, mert országszerte használják, mindenütt megértik. Az iskolai, közéleti nyelvhasználatnak a mércéje, normája, követendő nyelvi minta. Jórészt a tudatos nyelvalakító tevékenység eredménye. A nyelvi norma koronként változik, ismerete szükséges a sikeres kommunikációhoz. �Normatív -> irodalmi nyelv, köznyelv �Nem normatív -> nyelvjárások, regionális köznyelv, csoportnyelvek Időközben megváltozott a norma tudományos fogalma, a szó jelentése ugyanis 'irányadó, szabályt adó, szabályozó, mértékül szolgáló', s e tekintetben azt mondhatjuk, hogy mindegyik nyelvváltozatnak megvan a maga normája.

Területi változatok Ezek a nyelvjárások. Elsősorban szókincsben és hangzókészletben térnek el a köznyelvtől. Kisebb mértékben nyelvtani rendszerük is eltérhet a köznyelvtől. Ilyen nyelvjárások: �Nyugati �Dunántúli �Déli �Tiszai �Palóc �Északkeleti �Mezőségi �Székely �Csángó

�A köznyelv és a nyelvjárások közötti átmeneti típusú nyelvváltozatok a regionális köznyelvek; a nyelvjárási régiókon, területeken nyelvjárási színezettel beszélt köznyelvről van szó. �A magyar nyelvnek a határokon túl beszélt változatait állami nyelvváltozatoknak nevezzük, ilyen a magyar nyelv romániai, szerbiai, kárpátaljai és a szlovákiai változata. Ezek is a nemzeti nyelv részei, hiszen a nemzet fogalmának — a modern értelmezés szerint — a kulturális közösség a jellemzője.

Társadalmi változatok A nyelv társadalmi tagolódása szerint csoportnyelveket különböztetünk meg. �szaknyelv �csoportnyelv (ifjúsági nyelv, argó, szleng) A csoportnyelvek és a szaknyelvek esetében nincsen szó nyelvekről a szó teljes értelmében, ezeket sajátos szókészletük jellemzi.

A nyelvváltozatokat aszerint is csoportosíthatjuk, hogy írottak-e vagy beszélik őket. �írott -> irodalmi nyelv �beszélt -> köznyelv Ez a különbségtevés csak nagyjából felel meg a valóságnak: a pódiumnyelv, a szónoklatok nyelve is irodalmi nyelvváltozat, pedig beszélt változat; a levelek nyelve pedig írott köznyelvi változat. A nyelvjárások elsősorban beszélt nyelvváltozatok, de van írott regionális köznyelv, és tudunk példát arra, hogy egynémely költők nyelvjárásban alkottak. Újabban sajátos nyelvhasználat alakult ki az interneten, ez írott nyelv.

A mai beszélt nyelv jellemzése elterjedt a regionális köznyelviség erős a szleng hatása, a szlengesedés a tudományos-technikai fejlődés következtében rohamosan fejlődnek a szaknyelvek és a csoportnyelvek észlelhető a médiumok nyelvhasználatának és az írott beszélt nyelvnek nem éppen pozitív a hatása idegen szavak beáramlása

A határon túli nyelvváltozatok Észlelhetők az anyaországbeli nyelvhasználatra jellemző jelenségek, de ezeken kívül sajátos problémák is tapasztalhatók. A világon körülbelül 14 millió magyar anyanyelvű ember él. Magyarország lakossága szűk 10 millió fő, és folyamatosan csökken. A határon túl kb. 4 millió ember tekinti magát magyarnak, közülük legtöbben a Kárpát-medencében, a történelmi Magyarország területén élnek. Ők a történelmi kisebbség. A határon túl élő magyarok körében négy sajátságos helyzetet lehet elkülöníteni

Tömbmagyarság Viszonylag egységes magyar régió. Itt az emberek nyelvi környezete jórészt magyar, s ezek a területek érintkeznek az anyaországbeli területekkel. Ilyenek a Csallóköz, a Palócföld, az északkeleti és a tiszai nyelvjárás Romániába átnyúló része, egészen Kolozsvárig. Tömbmagyarság található a Székelyföldön, de az előbbiektől különböző helyzetben.

Nyelvi sziget Ezek olyan kisebb, olykor egyetlen településre korlátozódó egységek, ahol többségben van a magyar népesség. Ilyenek a dél-erdélyi és a délvidéki nyelvi (nyelvjárási) szigetek, s ide sorolhatók a csángó települések is.

Szórványmagyarság Ez mindegyik szomszédos országban megtalálható. A szórványtelepüléseken az elköltözések és az asszimiláció miatt rohamosan fogy a magyar népesség. Ez tapasztalható a Nagy-Szamos, az Alsó-Maros mentén, a nagyvárosi lakótelepeken, így Kolozsvárt, Kassán, Pozsonyban, tulajdonképpen a Székelyföldet kivéve ez jellemző minden nagyobb városra.

Emigránsok A negyedik csoportot a fővárosokban — a diaszpórában — élő magyar emigránsok alkotják, helyzetük hasonlít a nagyvilágban szétszóródott emigránsok helyzetére. Mindegyik csoport esetében fennáll az elszigetelődés veszélye.

Összegezésképpen a következőket mondhatjuk el a nyelvről: �a társadalmi kommunikáció eszköze, gondolatokat kifejező jelek rendszere � a nyelvi rendszert a kreativitás jellemzi � a nyelv megvalósulása, s a beszéd állandó működés: beszédtett vagy beszédcselekvés �a nyelv a törzsfejlődés során az emberré válással párhuzamosan keletkezett �az emberi nyelvnek jellemzője a sokféleség: mintegy hat-hétezer nyelvet beszélnek a világon, s ezek a nyelvek genetikailag nyelvcsaládokat alkotnak �egy adott nyelvnek története van: szüntelenül változik, habár egy adott pillanatban állandónak látszik �s az állandóság benyomását keltő nyelv nem egységes: területi és társadalmi változatai vannak

Szociolingvisztika Nyelv és társadalom bonyolult összefüggésrendszerének feltárását kísérli meg. Az eddigi szociolingvisztikai kutatások sokféle témával jellemezhetők. A legfontosabbak: �a nyelvi és társadalmi rétegződés közötti megfelelések, �a nyelvi szocializáció, �a nyelvi hátrányos helyzet, �a regionális köznyelvet használók származása és társadalmi státusa, �a kisebbségi nyelvek problémája, két- vagy többnyelvűség, �a nyelvhasználat nemekre jellemző sajátosságai, �a szociális viselkedés és a nyelvhasználat kölcsönhatása, �nyelvi neologizmusok a társadalmi változások tükrében

A magyar szakirodalomban egyik alapműnek számító kézikönyv szerint „A szociolingvisztika a nyelvhasználat és a társadalom, a nyelvi és társadalmi struktúra közötti kölcsönös kapcsolatot kutatja. Tárgya a nyelvhasználat, tehát egy-egy társadalmi cselekvés a maga társadalmi összefüggésrendszerében, a társadalmi tényezőktől való meghatározottságában"

A nyelvi hátrányos helyzet Többnyire tanulók körében végeztek azzal a céllal, hogy az okok mélyebb összefüggéseinek felderítésével segítséget nyújtsanak a pedagógusoknak a felzárkóztató munkához. „Nyelvi hátránynak azt a helyzetet nevezzük, amikor valakinek valamilyen okból vállalnia kell a beszélést és az illető nincs tisztában azzal a szabályrendszerrel, amelyet alkalmaznia kellene„ A nyelvi hátrányos helyzet és az iskolai előmenetel kölcsönhatását először az angol B. BERNSTEIN vizsgálta. BERNSTEIN korlátozott és kidolgozott kódot különít el.

A korlátozott nyelvi kód Erősen kötődik a szituációhoz, a jelen lévő dolgokat nem szükséges megnevezni, elég rájuk mutatni vagy utalni, többnyire mutató névmással vagy határozószóval. �Egyszerű mondatszerkezetek, rövid mondatok halmozása �Árnyalt megfogalmazás hiánya, szegényes jelzőhasználat �Szaggatottság, befejezetlen mondatok �A szavak alapjelentésükben szerepelnek �Nyelvi megnevezések helyett gesztusok �Családban, szűkebb körben jellemző Ha valaki csak a korlátozott nyelvi kódot ismeri, szűkebbek a megismerési lehetőségei, képtelen a társadalmi szerepekben „nyelvileg helytállni”,

A kidolgozott kód Leegyszerűsítve úgy jellemezhetjük: a tanulók tudják, hogy hol, mikor, kivel, hogyan kell beszélni. �oksági viszony kifejezésének nyelvi eszközei �bonyolultabb mondattípusok �Változatosabb kifejezőeszközök �Pontosabb megfogalmazások �Kevésbé töredezett beszéd �Nyelvi norma követése Magasabb szintű megismerő tevékenység csak a kidolgozott kód segítségével történhet.

A nyelvhasználati módok és a társadalmi helyzet összefüggéseinek feltárása céljából BERNSTEIN családkutatásokat is folytatott. A kétféle kódról szóló hipotézis csak nyelvhasználatbeli eltérésre utal, nem jelent nyelvtudásbeli különbséget, s önmagában nem lehet intelligenciamérő sem. Megvizsgálták, hogy a falusi gyerekek nyelvileg hátrányos helyzetben vannak a városiakkal szemben. A nyelvi hátrány nemcsak a társadalmi hátrány felől közelíthető meg, hanem a tájnyelvet beszélők szemszögéből is felvetődhet.

Regionális köznyelv A köznyelv egyre erőteljesebben fejthette ki egységesítő hatását, a tájnyelvek sorvadni kezdtek -> egyre egységesebbé váltak a regionális köznyelvek Használata csak akkor jelent hátrányt, ha az egyén csak ezt a kódot ismeri, s munkájánál, beosztásánál fogva gyakran kell nyilvánosság előtt szerepelnie. „Úgy kell nevelni a köznyelvre a tanulókat, hogy serdült, majd felnőtt korukban a környezethez igazodó nyelvi változatot tudatosan alkalmazzák, tehát a körülményekhez és a helyzethez igazodva tudjanak » nyelvi regisztert « váltani. "

Kétnyelvűség �A kisebbségi nyelvek használati helyzeteiben hiányok mutatkoznak. -> szakmai-közéleti nyelvhasználat, mivel a kisebbségi nyelvhasználat általában a legalsó (családi, mindennapi) és a legfelső (publicisztikai, szépirodalmi) szinten aktív. �Fontos a többnyelvűség és a kevert nyelvűség is -> a különböző nyelvek nem azonos szintű birtoklásáról van szó �A kétnyelvűség a nyelvi hátrányos helyzet forrása is lehet. A nyelvi hátrány mindig súlyosabb, ha szociális hátránnyal is párosul. nyelvi képességek fejlődése teszi lehetővé más művelődési területek elsajátítását, így ezek fejlesztésefejlődése alapvető feltétele mindenfajta műveltségbeli hátrány csökkentésének. A nyelvi szocializációt a mindenkori társadalmi környezet határozza meg.

Nyelvpolitika, nyelvi tervezés Nyelvpolitika: �előrelátás, stratégia -> ez szinte egybeesik a nyelvi tervezéssel �irányítás, vagyis a taktika „A nyelvészet a nyelvi tervezés számára az egyik elméleti alaptudomány; a nyelvi tervezés azonban társadalmi tervezési tevékenység, amelynek elméleti megalapozásában és művelésében a nyelvészeten kívül még sok egyébre van szükség"

A nyelvi tervezést státus- és korpusztervezésre szokták osztani. -> állam vagy a közösség hivatalos nyelvének meghatározása, a hivatalos nyelv viszonyának kijelölése az egyéb nyelvváltozatokhoz, az idegen nyelv oktatásának kérdései , stb. A korpusztervezés jelenti a nyelv építését, ápolását, vagyis a hagyományos nyelvfejlesztő-nyelvművelő törekvéseket.

A szociolingvisztika — feltehetőleg eredményeinek gyakorlati hasznosíthatósága miatt is — az egyik leglendületesebben fejlődő tudományág, a folyamatosan születő új eredmények pedig azt az alapigazságot erősítik, miszerint „a nyelv társadalmisága épp annyira természetes, mint a társadalom nyelvisége"