4 Rsz A szemlyek joga A kapitalizmus eltti

4. Rész A személyek joga

A kapitalizmus előtti időszakok főbb sajátosságai: -A személyek jogállása nem volt egységes (osztálytagozódás); -Eltérő volt a személyek jogállása a törzsi vagy hűbéri hovatartozásnak megfelelően is; -A „külföldieket” semmiféle jogvédelem nem illette meg.

A kapitalista társadalmi rend uralomra jutását követő változások: - Jogegyenlőség: az ember, mint jogalany a nagy kódexekben részletesen szabályozásra kerül (jogképesség); - Létrejön a kereskedelmi cég és a jogi személyiség is szabályozást nyer; - Megszületik az állampolgárság, mint kapcsolóelv; - A külföldiek – bizonyos korlátozásokkal – a belföldiekéhez hasonló jogképességhez jutnak; - A személyek nemzetközi mozgása kiváltja a jogegységesítést.

A személyek kollíziós szabályozásának intézményei: -Az ember; -A jogi személyek; -Külföldiek. (A Kódex a korábbival ellentétben már nem tartalmaz külön szabályokat az állam viszonyaira alkalmazandó jogra vonatkozóan. )

Személyes jog: lex personae – önmagában nem kapcsolóelv – a kapcsolóelv azt határozza meg, hogy mi lesz a személyes jog. Lehetséges kapcsoló tényezők: -Állampolgárság -Lakóhely -Szokásos tartózkodási hely

1. Állampolgárság: lex patriae - Alkotmányjogi kategória Első jogszabályi megjelenése: Code Civil 3. cikk Széles körben való elterjedése: Mancini – kontinentális Európa Alkalmazása mellett szól, hogy meglehetős állandóságot, stabilitást mutat, egyszerűen megállapítható Hátránya: tisztázatlan állampolgárságú személyek, menekültek, többes állampolgárok és hontalanok esetében nem vagy csak kisegítő szabályokkal alkalmazható Napjainkban az alkalmazása visszaszorulóban van.

2. Lakóhely: - lex domicilii A lakóhely mindig magában hordozza az állandóság, a véglegesség kritériumát. Történetileg ez alakult ki előbb és az angolszász országokban ma is ez az elsődleges (domicilium): itt egy önálló jogterülethez való tartozást fejez ki. - Szövetségi államok – Egyesült Királyság (az állampolgárság nem segít meghatározni a személyes jogot) - Fajtái: - származási lakóhely (domicile of origin) – választott lakóhely (domicile of choice) – függőségi lakóhely (domicile of dependency)

3. Szokásos tartózkodási hely: - habitual residence Az Egyesült Államokban kialakult kapcsolóelvről van szó. Eredetileg nem állandó ottlakás céljából választott lakóhelyet jelentett. A modern nemzetközi egyezményekben gyakran találkozunk vele és ez az elsődleges kapcsolóelv az uniós jogban is. A Kódexben is hangsúlyos szerepet kapott.

Főszabály: 15. § (2) bekezdés „Az ember személyes joga annak az államnak a joga, amelynek állampolgára. ” Kisegítő szabályok 1: - 15. § (3) bekezdés: Több állampolgárság, köztük egyik a magyar: személyes jog a magyar jog, kivéve, ha a másik állampolgárságához szorosabb kapcsolat fűzi;

Kisegítő szabályok 2: *15. § (4) bekezdés: Több állampolgárság, de egyike sem magyar, a személyes jog azon állampolgárság szerinti állam joga, amelyhez az adott ügy lényeges körülményeire tekintettel a legszorosabb kapcsolat fűzi. *15. § (5) bekezdés: Több állampolgársága van, ezek egyike sem magyar, és egyik állampolgárságához sem fűzi szorosabb kapcsolat, továbbá ha az állampolgárság nem állapítható meg, valamint a hontalan: a személyes jog a szokásos tartózkodási hely joga. *15. § (6) bekezdés: Ha az ember személyes joga az eddigiek alapján nem állapítható meg, a magyar jogot kell alkalmazni.

*Szokásos tartózkodási hely definíciója: Kódex 3. § b) pont az a hely, ahol az adott jogviszony összes körülményéből megállapíthatóan az ember életvitelének tényleges központja van; ennek meghatározása során az érintett szándékára utaló tényekre is figyelemmel kell lenni, *Lakóhely definíciója: Kódex 3. § c) pont az a hely, ahol az ember állandóan vagy a végleges letelepedés szándékával lakik.

Mire terjed ki a személyes jog? Kódex 15. § (1) bekezdés • Jogképesség • Cselekvőképesség • Személyiségi jogok

A jogképesség kezdete: - Magyar jog: a méhmagzat az élveszületés feltételével a fogantatástól jogképes - Francia jog: az újszülöttnek életképességgel kell rendelkeznie - Spanyol jog: az újszülöttnek meghatározott ideig életben kell maradnia Kérdés: egy magyar állampolgárságú újszülött örökölhet-e egy francia örökhagyó után, ha élve született, de a születését követően meghalt?

A jogképesség vége: Kódex 21. § (1) bekezdés Holtnak vagy eltűntnek nyilvánításra és a halál tényének megállapítására az eltűnt személyes jogát kell alkalmazni, Magyar jog: öt év után lehetséges Angol jog: hét év után Belföldi jogi érdek esetén olyankor is a magyar jogot kell alkalmazni, ha az illető személyes joga nem a magyar (Kódex 21. § (2) bekezdés)

Névviselés: Kódex 16. § * Személyes jog, vagy kérelemre a magyar jog * Több állampolgárság: születési név viselésére bármelyik állampolgárság szerinti jog választás szerint * Házassági névviselés: a felek együttes kérelmére bármelyik házastárs állampolgársága szerinti jog vagy a magyar jog. Együttes kérelem hiányában a 27. § irányadó (házastársak személyi és vagyoni viszonyaira irányadó szabály). * Házasság felbontása vagy érvénytelenségének megállapítása: a névviselésre annak az államnak a joga alkalmazandó, amely alapján a házassági név keletkezett. * Magyar állampolgár más állam joga szerint érvényesen bejegyzett születési és házassági nevét belföldön el kell ismerni, ha az érintett magyar állampolgár vagy házastársa e másik államnak is állampolgára, vagy az érintett magyar állampolgár szokásos tartózkodási helye abban az államban van. Nem lehet olyan nevet elismerni, amely a magyar közrendbe ütközik.

A külföldiekre vonatkozó joganyag minden államban komplex szabályhalmazt alkot: • Igazgatási típusú szabályok: vízum, letelepedés, ingatlanszerzés; • Polgári és kereskedelmi ügyletekre vonatkozó: külföldi befektetésekre vonatkozó szabályok; • Munkajogi szabályok: munkavállalási engedély. Ezek a szabályok nem részei a nemzetközi magánjognak, kivéve pl. Németország.

Menedékjogot élvező személy és befogadott: *15. § (7) bekezdés: a magyar jogot kell alkalmazni A korábbi Kódex rögzítette a nemzeti elbánás elvét, az új Kódex ilyet már nem tartalmaz. (Logikusan, hiszen ez anyagi jogi szabály. )

Kedvezőbb szabályok alkalmazása: Azt a személyt, aki a személyes joga szerint cselekvőképtelen vagy korlátozottan cselekvőképes - a mindennapi életben tömegesen előforduló, és különösebb megfontolást nem igénylő, belföldön kötött és teljesített csekély jelentőségű szerződései szempontjából cselekvőképesnek kell tekinteni, ha a magyar jog szerint cselekvőképes lenne (Kódex 17. § (1) bek. ). - egyéb vagyonjogi ügyletei szempontjából is cselekvőképesnek kell tekinteni, ha az ügylet jogkövetkezményeinek Magyarországon kell beállniuk (Kódex 17. § (2) bek. ).

Főszabály: Érintett személy szokásos tartózkodási helye szerinti jog (Kódex 18. § (1) bek. ). Eltérések: - Ha az érintett nagykorú személy érdeke indokolja: kivételesen alkalmazható vagy figyelembe vehető annak a másik államnak a joga, amellyel az ügy szorosabb kapcsolatban van (Kódex 18. § (2) bek. ). - Jogválasztás: az érintett személy választhatja - az állampolgársága szerinti jogot - a korábbi szokásos tartózkodási helye jogát - meghatározott vagyontárgy vonatkozásában a fekvés helyének a jogát - Eseti gondnokság: lex fori.

A jogi személyre is értelmezhető a személyes jog Megoldások: -Székhely joga: ahol a jogi személy székhelye van (loi du siège social) – a kontinentális Európára jellemző -Bejegyzés elve: ahol a jogi személyt nyilvántartásba vették (doctrine of incorporation) – angolszász jogok

A Kódex megoldása: Kódex 22. § (1)-(3) bekezdések - A jogi személyes joga annak az államnak a joga, amelynek a területén nyilvántartásba vették. - Ha a jogi személyt több állam joga szerint vették nyilvántartásba vagy a székhelyén nyilvántartásba vételre nem volt szükség, a személyes jog annak az államnak a joga, ahol a székhely található. - Ha nem lehet megállapítani: a központi ügyvezetés helyének a joga.

A személyes jog szerint kell megítélni a jogi személy - jogképességét, - Létrehozását és megszűnését, - Törvényes és szervezeti képviseletét, - Személyhez fűződő jogait, - Szervezetét, - Tagjainak egymás közötti jogviszonyait, - Tagjai és a jogi személy közötti jogviszonyokat, - A kötelezettségekért való felelősség szabályait (Kódex 22. § (4) bekezdés) A jogi személyiséggel nem rendelkező jogalanyokra is irányadók a Kódex rendelkezései (Kódex 22. § (5) bekezdés).

A Rendeletek megoldása: Róma I. Rendelet 19. cikk Róma II. Rendelet 23. cikk - Társaságok és jogi személyek szokásos tartózkodási helye a központi ügyvezetés helye. - Üzleti tevékenysége körében eljáró természetes személy szokásos tartózkodási helye az üzleti tevékenysége fő helye. - Fióktelep, képviselet vagy más telephely: ennek helye, ha ezekkel függ össze az ügylet

Kontrollelmélet: Az Egyesült Államokban alakult ki. Jelentése, hogy a jogi személyeket a tulajdonosuk honossága szerint is meg kell ítélni. - Első megjelenése a II. világháború idejére tehető, amikor német és japán tulajdonban álló amerikai vállalkozásokra alkalmazták. - 1970 -es évek: az elv fordított értelmezése. Nyugat-Európa amerikai tulajdonú vállalkozásait amerikainak tekintették a Szovjetunióval létesítendő energiavezeték építése kapcsán.

Az Európai Unió gyakorlata: - Elsődleges letelepedési szabadság: a társaság áthelyezheti-e a székhelyét egyik tagállamból a másikba? – Daily Mail, Überseering, Cartesio ügyek – a válasz: NEM - Másodlagos letelepedési szabadság: a társaság egy másik államban létrehozhat-e társaságot, fióktelepet vagy képviseletet? – Centros ügy – a válasz: IGEN

Főszabály: A sértett szokásos tartózkodási helyének - jogi személy esetén a székhelyének - jogát kell alkalmazni. E jog alapján kell megítélni, hogy történt-e jogsértés, és e jog szerint kell megállapítani a jogsértés következményeit. (A személyhez fűződő jogok megsértésének a veszélye esetén is alkalmazni kell e rendelkezéseket. ) Jogválasztás: Akinek személyhez fűződő jogát megsértik, legkésőbb a perfelvételi szakban a bíróság által megállapított határidőn belül választhatja: * a) annak az államnak a jogát, ahol érdekeinek központja található, * b) annak az államnak a jogát, ahol a jogsértő szokásos tartózkodási helye - jogi személy esetén létesítő okirata szerinti székhelye - található, vagy * c) a magyar jogot.

Az állam jogalanyiságának egyik eleme, hogy polgári jogviszonyoknak az alanya lehet. Ez speciális nemzetközi magánjogi rendelkezéseket igényel. Immunitás intézménye: Az állam immunitása azt jelenti, hogy az állam más állam joghatósága és anyagi joga alá nem vethető. Az állam közvetlen részvétele ritka a nemzetközi magánjogi jogviszonyokban (állami vállalatok, költségvetési szervek, hatóságok, szuverén alapok).

Állami immunitás: - a nemzetközi magánjog mindhárom területét érinti (joghatóság, alkalmazandó jog, határozatok elismerése és végrehajtása); - a szuverenitás részeként alakult ki (kánonjog: par in parem non habet imperium - az egyenlőknek nincs joghatósága egymás felett) – Következmény: az állam nem dönthetett más állammal szembeni igényekről.

Az állami immunitás fajtái: - Abszolút immunitás: Lényege, hogy az immunitás akkor is érvényesül, ha a jogvita tisztán magánjogi jellegű. - Relatív immunitás: Meg kell különböztetni a iure imperi és a iure gestionis cselekményeket. Az állam nem vonható egy másik állam joghatósága alá a közhatalom gyakorlásának részét képező cselekményekért, a magánjogi aktusokat viszont úgy kell kezelni, mint bármilyen más jogalany aktusait.

Történeti fejlődés 1: - Középkor: Az abszolút immunitás érvényesült. Ráadásul nemcsak az uralkodóval magával szemben, hanem kiterjesztették azt a követekre és más diplomatákra is. - Franciaország (1840): A bayonne-i cipészek esete. A bayonne-i cipészek francia bíróság előtt beperelték a spanyol államot, mert az nem fizette ki a hadserege részére legyártott cipők vételárát. A Cour de Cassation az alsóbb bíróságokkal szemben az abszolút immunitás elvét fogadta el és a keresetet elutasította.

Történeti fejlődés 2: - XIX. század: Jelentősen megnőtt az „államszereplős” magánjogi viszonyokból keletkező jogviták száma. - Anglia (1873): A Charkieh-ügy. Phillimore bíró: „Tarthatatlan az a felfogás, amely az államra a kereskedő tógáját adja akkor, amikor az jó az államnak. Amikor pedig mint kereskedőnek helyt kellene állnia kötelezettségeiért, akkor hamar leveti róla ezt a ruhát, mondván, hogy az csak álruha volt, és a szuverén fejedelem ornátusát ölti rá, mert most ez jó neki, mert így nem szorítható kötelezettségei teljesítésére, miközben ügyletének partnere sérelmével ott marad, ahol a part szakad. ”

Történeti fejlődés 3: - XX. század: A bírói gyakorlat változása - a relatív immunitás kimondása - századelő: Belgium, Olaszország - 1920 -as évek: USA - 1963: NSZK alkotmánybírósági ítélet (Iráni Nagykövetség-ügy), - 1969: Franciaország Cour de Cassation (Iráni Államvasutak-ügy)

Történeti fejlődés 4: -Az immunitás eredetileg alapvetően joghatósági problémaként jelentkezett. Érvényesülése automatikusan a lex fori alkalmazását eredményezte. -A relatív immunitás megjelenésével az immunitás kollíziós jogi problémává (is) vált. Ha a jogvitát más állam bírósága elé lehet vinni, felmerülhet e más állam jogának az alkalmazása?

Történeti fejlődés 5: - Az egyes államok a relatív immunitást eltérő módon értelmezték. - 1972: Jogegységesítés - Európai Immunitási Egyezmény (Európa Tanács): felsorolja az abszolút immunitás alóli kivételeket (csak 8 tagja van). - Bécsi Egyezmények a diplomáciai kapcsolatokról (1961) és a konzuli kapcsolatokról (1963): a relatív immunitás kiterjesztése a diplomatákra.

Történeti fejlődés 6: - A relatív immunitás törvénybe iktatása: - USA: Foreign Sovereign Immunities Act of 1976 - UK: State Immunity Act of 1978 - Lengyelország, Csehszlovákia - Magyarország: az 1970 -es évekig az abszolút immunitás érvényesült, de a korábbi kódex is rendkívül szűken határozta meg a relatív immunitás eseteit.

A relatív immunitásnál felmerülő jogviszonyok: Magyarország működtet külföldön az államot sui generis képviselő intézményeket (követségeket, konzulátusokat stb. ), és fordítva, Magyarországon is működnek ugyanilyen külföldi intézmények. Jogvita típusok: * tulajdoni (birtok-, szomszédjogi, szolgalmi stb. ) viták; * adásvételi szerződések (autó, energia, berendezések); * vállalkozási szerződések (javítás, tatarozás stb. ); * biztosítási (gépkocsi-, épület-) szerződések; * munkaszerződések (helyi alkalmazottak); * bankszámlaszerződések; * szerződésen kívüli károkozási esetek (gépkocsibalesetek) stb.

A Kódex immunitásra vonatkozó szabályai 1: Kódex 82. §: Az államra történő utalás magába foglalja: * a) az államot, * b) az állam közhatalmat gyakorló szerveit, amikor e minőségükben járnak el, és * c) az állam képviseletében eljáró személyeket, amikor e minőségükben járnak el. Kódex 83. §: Joghatósági szabály (1) A magyar állam elleni eljárásban - az e törvényben megállapított kivételekkel - kizárólag magyar bíróság járhat el. (2) Külföldi állam elleni eljárásban - az e törvényben megállapított kivételekkel - magyar bíróság nem járhat el.

A Kódex immunitásra vonatkozó szabályai 2: Kódex 84. § (1) Az államot az eljárás tárgyától függetlenül nem illeti meg immunitás, * ha arról kifejezetten lemondott, * ha az eljárást maga indította, abba beavatkozott vagy az eljárásban érdemben perbe bocsátkozott, vagy * az állam által indított eljárásban előterjesztett viszontkereset tekintetében, ha az a jogvita tárgyát képező jogviszonyon alapul.

A Kódex immunitásra vonatkozó szabályai 3: Kódex 84. § (2) Az államot nem illeti meg immunitás, ha az eljárás tárgya * a) az államnak polgári jogi szerződésből eredő joga vagy kötelezettsége, kivéve, ha a másik szerződő fél valamely más állam, vagy a szerződő felek eltérően állapodtak meg, * b) az állam és természetes személy közötti munkaszerződésből vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyból eredő jog vagy kötelezettség, feltéve, hogy a munkavégzés helye az eljárás helye szerinti állam területén van, illetve volt, kivéve, ha a munkavállaló a munkáltató államnak állampolgára vagy közhatalmi funkciót látott el, * c) az állammal szemben élet, egészség, testi épség megsértése vagy dologi kár okozása címén támasztott igény, feltéve, hogy a károkozó esemény vagy mulasztás az eljárás helye szerinti állam területén következett be, és a károsult annak időpontjában abban az államban tartózkodott,

A Kódex immunitásra vonatkozó szabályai 4: Kódex 84. § (2) Az államot nem illeti meg immunitás, ha az eljárás tárgya * d) az államnak az eljárás helye szerinti állam területén lévő ingatlanon fennálló joga, érdeke vagy birtoka, az ingatlan állam általi használata, vagy az ezekből eredő kötelezettségek, * e) az államnak az eljárás helye szerinti államban nyilvántartásba vett, vagy annak területén székhellyel vagy központi ügyintézési hellyel rendelkező jogi személyben vagy jogi személyiség nélküli jogalanyban fennálló tagsága, részesedése vagy érdekeltsége, illetve valamely abból eredő jog vagy kötelezettség, * f) az államnak az eljárás helye szerinti államban megnyílt hagyatékkal kapcsolatos öröklési jogviszonya,

A Kódex immunitásra vonatkozó szabályai 5: Kódex 84. § (2) Az államot nem illeti meg immunitás, ha az eljárás tárgya * g) az eljárás helye szerinti államban szellemi tulajdoni oltalom megadása, tartalma, illetve megszűnése, * h) az eljárás helye szerinti államban fizetésképtelenségi eljárás hatálya alá tartozó vagyon kezelése tekintetében az államot megillető jog vagy érdek, vagy * i) polgári jogi szerződéssel összefüggő jogvita rendezésére az állam által kötött választottbírósági megállapodás érvényessége, értelmezése vagy alkalmazása, az ilyen megállapodás alapján folytatott választottbírósági eljárás, illetve az abban hozott határozat érvénytelenítése, kivéve, ha a választottbírósági megállapodás eltérően rendelkezik.

Diplomáciai képviselőkre vonatkozó szabályok: Kódex 86. § : (1) Kizárólag magyar bíróság járhat el a külföldön diplomáciai képviselőként eljáró vagy egyébként a joghatóság alól mentes magyar állampolgár elleni eljárásban, kivéve, ha a magyar állam vagy a foglalkoztató nemzetközi szervezet a mentességről kifejezetten lemondott. (2) Nem járhat el magyar bíróság Magyarországon diplomáciai képviselőként eljáró vagy egyébként a joghatóság alól mentes külföldi állampolgár elleni eljárásban, kivéve, ha a külföldi állam vagy a foglalkoztató nemzetközi szervezet a mentességről kifejezetten lemondott.

Az alkalmazandó jogra vonatkozó szabály a Kódexben nincs! A régi Kódexben volt (17. §): Főszabály: A magyar állam nemzetközi magánjogi jogviszonyaira saját jogát kell alkalmazni. Kivételek: - ha az állam a külföldi jog alkalmazásához kifejezetten hozzájárult, vagy - a jogviszony az állam tulajdonában álló vagy általa megszerezni kívánt, külföldi ingatlanra vonatkozik, vagy - a jogviszony külföldi érdekeltségű gazdasági szervezetben való részvételre vonatkozik. Külföldi államra ezek a szabályok csak viszonosság esetén alkalmazhatók.