2015 NYREGYHZA XXV Jubileumi AE Klubok Orszgos Csaldi
2015 NYÍREGYHÁZA XXV. Jubileumi AE Klubok Országos Családi Találkozója Országos Képzés Továbbképzés
A csoport és jellemzői Az AE klub mint csoport Összeállította: Birloni István Szocioterapeuta, szociálpedagógus
Csoport fogalma • A csoport valamilyen szempont szerint együvé tartozó személyek összessége, kisebb-nagyobb szervezeti egység. Társadalmi vonatkozásban egymással érintkező, eszmét cserélő, együttműködő tagokból álló egység. A szociálpszichológiai (csoportlélektani) értelmezés szerint a csoport személyek meghatározott együttese, amely olyan célok (szükségletek) kielégítését biztosítja, amelyek csak a csoport tagjaival együttműködve érhetők el. A csoport fogalmát (mint fent is kitűnik) többféle megközelítésben fogalmazzák meg mi a csoportot, egy feladatra, egy cél megvalósítására egységbe tömörült, szervezett közösségnek határozzuk meg. Bizonyos közösségben működő csoport (elsődlegesen) lehet formális vagy informális.
Egy a cél
Formális csoport • Bizonyos hierarchiára, formális struktúrára épül a feladat ellátása érdekében a célszerűség alapján. A mindennapi valóságban egymás mellett létezik a formális szerepfelfogás és az ember. Az egyén elfogadja a szerepet, alkalmazkodik hozzá és ez befolyásolja a személyiségét. A viselkedési módok, igények, szokások és normák - melyeket az egyén hoz magával - megváltoztatják a "hivatalos szerepmintát", így a konkrét viselkedés a hasonulás és a hasonlítás összjátékából jön létre. A formális csoport (szervezet) mindig a kiindulás, az informális közösségek csak ennek keretében jönnek létre, nyilvánulnak meg. A formális csoportok (szervezetek, közösségek) elemei mindig zárt rendszerré kapcsolódnak össze. (Pl. : munkahelyi szervezeti egység, iskolai tanulócsoport, egy tanfolyami csoport stb. ).
Informális csoport • Az informális csoport egy közösségben előforduló társadalmi folyamatok és jelenségek komplexuma, melyek abból erednek, hogy annak tagjai társadalmi lények és viselkedésüket adott közösségben is befolyásolják a szokásaik, erkölcsük, hagyományaik, igényeik és elvárásaik. Az informális csoport mindig formális keretben "alakul ki", jön létre, általában bizonyos tevékenység ellátása, feladat megoldása, bizonyos együttélési helyzet képezi a kötő elemet. (Pl. : alkohol ellenesség, munka-csoport, szomszédok, lakóközösség, falu, egy tanulási-képzési szervezetben szorosabb egységet alkotók köre, stb. )
• Az előbbiek alapján kimondhatjuk, hogy egy folyamat megvalósítására, egy feladat ellátására létrehozott, különböző szakterületeket képviselő személyekből álló, a közös feladat, cél megvalósításáért munkálkodó személyek együttesét folyamat orientált csoportként határozhatjuk meg, amely bizonyos formális háttérben informális közösséggé válik. A mi esetünkben különböző szakképzettségű személyek alkotnak csoportot annak érdekében, hogy egymást segítve oldják meg az az alkohol problémájukat Az informális csoport gerincét mindig a formális képezi, belső hierarchiája van, különböző szerepek, státuszok, illetve az ezeket illető megítélések jellemzik. A kialakuló státuszok, szerepek az egyének aktivitásának lényeges mozgató rugói, ezeket azonban éppen az adott közösségben e körben megmutatkozó különbségek, az egymásról kialakul értékképzetek alakítják, alkotják
• A csoportban a teljesítményre, továbbá a másokkal való viselkedésre vonatkozó normák érvényesek. Ahhoz, hogy ezek a normák érvényesüljenek el kell őket fogadtatni, el kell érni, hogy a csoport minden tagja magára nézve kötelezőnek tartsa. A csoport nyomást gyakorol arra, hogy a formális és az informális normákat mindenki elfogadja, amennyiben valaki erre nem hajlandó, akkor vagy bele kell törődnie a közösségen belüli elszigetelődésbe, vagy meg kell kísérelni a csoportban érvényes normák megváltozatását. Ezen alapul az informális normák dinamikus fejlődése, alakulása, esetleges eltolódása.
• A csoport típusai Más megközelítésben beszélünk: - nyitott és zárt, - formális és informális - elsődleges (primer) és másodlagos (szekunder) csoportról. A nyitott csoport megközelítően állandó nagyságú, de lehetőség van működése során a távozásra és új tagok bekapcsolódására. E csoport működése lehet határozott, vagy határozatlan idejű. A zárt csoport tagsága viszonylag állandó, működése megkezdését követően új tagok felvételére nem kerül sor. Ezek a csoportok rendszerint meghatározott ideig tevékenykednek. A formális csoport meghatározott (szabályozott) keretben létrejövő "egység", bárhol működik is azonos a szerkezete. Szigorú hierarchia szerint épülnek fel és ennek megfelelően működnek (Pl. : iskola tanuló csoport). Az informális csoport rokonszenven, közös célon alapuló, a tagság önkéntes, nem hivatalosan, hanem spontán módon szerveződnek. (Pl. : szomszédok, falu-közösség, baráti kör stb. )
A csoport jellemzői • • A csoport saját céllal rendelkezik, tagjai a közös célok, ezeket megvalósító cselekvés révén kötődnek egymáshoz, amik egyben tevékenységbeli (funkcionális) összekapcsolódást is jelentenek. A csoport önfenntartó egység, ami azt jelenti, hogy tagsága határozza meg létrejöttét, működését, szükség szerint újabb tagok felvételét. Az elvárások a csoport alakulásának előzményeire alapozottan a kitűzött céloknak, a megkívánt értékeknek megfelelően alakulnak, erre alapozottan jönnek létre a normák, amelyek szabályozzák a tagok viselkedését. A norma nem az egyéni elvárások összessége, hanem a csoportban működő interakció "terméke". A normák betartása a csoporthoz tartozás feltétele. A csoporton belül megoszlanak a feladatok sajátos szerepek válnak ki (pl. : vezetés), amelyek meghatározott módon illeszkednek össze és egészítik ki egymást. A tevékenység során alakul ki és szilárdul meg a belső hierarchia. A csoport viszonylag tartós szerkezetű, amit céltudatosan alakítanak ki a megvalósított feladatok eredményeként. A csoport tagjai kicserélődhetnek, de belső rendje változatlan marad. •
A csoport kohézió • A kohézió, csoportkohézió a csoport tagjai között fellépő összetartó erő, kölcsönhatás. Az a kölcsönhatás, amely az együttes élmények, közös tevékenység nyomán jön létre, az adott közösség összetartó elemévé válik. A személyek ismerik egymást, módjuk van együtt dolgozni, ezért hatnak is egymásra, bizonyos mértékig függnek egymás tevékenységétől, kölcsönhatásban vannak és így erőteljesen hatnak egymásra. Ez a kölcsönhatás együttese határozza meg a csoport tevékenységének dinamikáját, ez a csoportdinamika. A csoport nem azonosítható tagjainak egyszerű összességével, egyéni tevékenységük és magatartásuk "összeadásával". A csoport többletet ad, amely nem magyarázható tagjainak egyéni tulajdonságával. A csoport befolyásoló, összefogó, együttműködésre késztető közösség. A csoport tagjaira gyakorolt befolyás az együttműködés fontos feltétele. A befolyásolás fontos eszköze a közösen kialakított normák rendszere. Ez a befolyásolás segíti elő a közös cselekvést, és teremti meg a célok megvalósításának feltétlét. A csoportban egészséges versenyszellem fejlődik ki így a tagjai között, amely hozzájárul a jobb eredmények eléréséhez.
• A kölcsönös egymásra hatás az egyénnek biztonságérzetet ad, hozzájárul a reális önértékelés képességének alakulásához, fejlődéséhez (ezért kell a csoportnak követelményt támasztania tagjaival szemben), az egészséges önbizalom megerősítését segíti elő. A csoporthatás fontos része a véleményalkotás, amely az egyének egymásra hatásával segíti az egységes szemlélet kialakulását, a színvonalas feladatvégzést, húzóerőként hat minden típusú közösségben. A csoporthatás eredményeként azt kívánatos elérni, hogy az egyén és a többség véleménye (lényegi kérdésekben) egybe essék, és ezt minden csoporttag természetesnek tekintse. A csoportvélemény jelentősége nemcsak a csoporton belüli kohézió növekedése miatt számottevő, hanem a tagok tevékenységére gyakorolt hatása miatt is. A csoport értékrendszere, az azonosulás mértéke, a munkához való viszony, az elismeréshez kapcsolódó helyzet igen intenzíven befolyásolja a termelékenységet (az eredményességet), valamint a személyiségfejlődést
A csoport hatékonyság • A csoportdinamika tartalmát azok a közösség normák, belső és külső kapcsolatok, betöltött szerepek képezik, amelyek az adott közösség közös teljesítményére hatnak, ösztönző tényezőikét jelennek meg. A csoport teljesítménye függ attól a környezettől, amelyben a feladatot végzik. A csoportban dolgozó egyének befolyásolják egymást, a másokkal való együttműködés tapasztalata hatást gyakorol minden egyénre, minden résztvevő magtartásra. A kölcsönhatásos (interperszonális) környezetben szerzett tapasztalatok alkalmasak arra, hogy permanens változásokat hozzanak létre a személyiségben és magatartásban, továbbá a teljesítményben. (Interperszonális = személyek közötti) Az együttműködő csoport teljesítménye attól függ, hogy mennyire képes tagjainak felkészültségét, ügyességét integrálni és közös motívummá összefogni. A csoport tagjai közötti megfelelő kapcsolat lehetővé teszi (teheti) a feladat végrehajtását a legfelkészültebb csoporttag képességein túlmenően. Egy csoport produktivitását egyes tagjainak azon képessége határozza meg, hogy milyen kapcsolatba lép a csoport többi tagjával, továbbá milyenek a feladat elvégzéséhez szükséges képességei.
• A csoportteljesítményt részben az egyes csoporttagok részerőfeszítései hozzák létre, mégis a csoport végső teljesítménye olyan, amelyet még a legfelkészültebb csoporttag sem érhetett volna el, ha egymaga dolgozik Ezt nevezzük együttes effektusnak. Együttes effektusról akkor beszélünk, amikor a csoport közösen képes elérni valamit, amit egyedül dolgozva egyetlen tag sem érhetett volna el, vagy az egyéni erőfeszítések kombinálásával sem lehetett volna elérni. A csoport produktivitása két részt tartalmaz: az egyéni teljesítmények összessége (summája) és az együttes effektustöbblet. Érvényes az az álláspont, hogy a célok, az egyéni törekvések is könnyebben valósulnak meg a csoportban, a csoport által. Az egyén helye, szerepe a csoportban más minőséget képvisel, mint az egyedileg végzett munka. Ennek pozitív vonatkozásairól szóltunk, azonban ha nem vigyáz a csoport belső viszonyaira, akkor az egyénben kialakult elszigetelődés, "kitaszítottság" érzése vagy ellenkezőleg az együttműködés természetessége helyett az elnyeléstől", az egybeolvadástól való tartózkodás érzése. Valójában a személyes igényekre való figyelem, a társak közötti személyes viszony, a megfelelő információ-áramlás, az emberbaráti kapcsolatok, a kölcsönösség és az egymást segítő kölcsönös tevékenységi formák megfelelő alakítása megelőzi a csoporton belüli negatív viszonyulás kialakulását.
– Források: Csepeli György: A szervezkedő ember, Osiris Kiadó, Budapest, 2003. Meredioth Bellin: A team avagy az együttműködő csoport, SHL Hungary, Bp. , 1998. Joseph P. Forgas: A társas érintkezés pszichológiája, Gondolat Kiadó, Bp. , 1989. K. Lervin: Csoportdinamika, Közgazdasági és Jogi Kiadó, Bp. , 1975. Pataki Ferenc: Csoportlélektan, Gondolat Kiadó, Bp, 1980.
Köszönöm, hogy meghallgattatok további szép napot!!
- Slides: 16