2 tmakr Az llatok kommunikcija Zooszemiotika az llatok

2. témakör: Az állatok kommunikációja Zooszemiotika: az állatok jeladó rendszere

• Az azonos fajhoz tartozó egyedeknek szükségük van arra, hogy valamilyen módon közöljék és megértsék egymás szándékait, • azaz információt cseréljenek egymással. • Ennek eszköze olyan jelekből álló jelrendszer, • amely szaglással, • látással vagy • hallással felfogható.

• Az állatok jelrendszer útján történő hírközlését, egymás közötti információcseréjét közös néven az állatok kommunikációjának nevezzük.

• A jelek befolyásolják a fajra jellemző magatartást. • Viselkedéseket indítanak be, • megváltoztatják, • vagy éppen megszüntetik azokat.

• Az állatvilág számos képviselője olyan szaganyagokat termel, amelyekkel kémiai kommunikációra képes. • Ezeket az anyagokat közös néven feromonoknak nevezzük. • Sok esetben a fajra, csoportra vagy az egyedre jellemző szagok elősegítik az állatok egyedfelismerési képességét. • A kémiai jelzések sajátossága, hogy hosszabb ideig is hatásosak maradnak.

• A feromonok általi kommunikáció célja lehet: • figyelmeztetés veszélyre, • párválasztás elősegítése, • ivadékok felismerése, • térbeli eloszlás kémiai szabályozása, • saját terület határainak kijelölése.

• Az állatok látására épül a vizuális kommunikáció.

• Ebben a folyamatban az élénk mozgás és a színek fokozzák a jelek feltűnő jellegét.

• A mozgással történő vizuális kommunikáció legjobban felderített példája a méhek tánca.

• A vizuális kommunikációnak számtalan példája található az állatok szaporodási viselkedésében és az utódokról való gondoskodásban.

• Az állatok hangadási jelrendszerén és hallásán alapul az akusztikus kommunikáció.

• A hangjelzések főleg olyan esetekben segítik elő a társas érintkezést, amikor • látási vagy szaglási ingerek nem érvényesülnek. • Fejlett hangadás és hallás alakult ki a rovaroknál, • amelyek hangja elsősorban a szaporodási tevékenységgel kapcsolatos.

• A kétéltűek hangjelzései is a szaporodással kapcsolatosak.

• A madarak jelrendszere a legváltozatosabb. • Ezek egy része a fajra jellemző öröklött hangjelzések, • másik részét az állat egyedi élete során tanulta.

• Az emlősök hangjelzései között megtalálható az ultrahang is.

Összefoglalásul • Az állatok jelei természetes és szigorú oksági viszonyban vannak a jelölt valósággal. • Az „üzenet” közvetlenül a helyzethez igazodik és arra vonatkozik. • Az állati kommunikáció közvetlenül irányul a tárgyra, • soha nem lép fel az adott időpontra vonatkoztatáson túl, • szükséglettől vagy kényszertől függetlenül.

• A jeltudomány egyik ága a zooszemiotika, • amely az állatok jelzéseit kutatja, • de a nyelvtudományt is érdekli ez a terület, • mert megvilágítja az emberi nyelv keletkezését.

• Az állatok kémiai, • hallási, • vizuális • és anyagi jeleket tudnak adni és kapni. • Jelrendszerük jóval korlátozottabb, mint az emberi nyelv.

• Kevés jelből épül fel, • a jelek tagolatlanok, elemekre nem bonthatók, • a jelek nem vagy csak kevéssé kombinálhatók, • térben és időben nem különülnek el az őket kiváltó ingerektől, • fő kommunikációs funkciójuk a felhívás és az érzelemkifejezés, „leírásra” csak korlátozottan képesek.

• Köszönöm a figyelmet! Viszont látásra!