2 A MAKROGAZDASGI POLITIKA CLRENDSZERE 1 Makrogazdasgi politika

2. A MAKROGAZDASÁGI POLITIKA CÉLRENDSZERE

1. Makrogazdasági politika (macroeconomic policy) A gazdaság egészére vonatkozó kormányzati célok és irányítási-ellenőrzési eszközök összessége. A legfontosabb eszközei (részpolitikái): - monetáris politika - költségvetési (fiskális) politika

2. „Mágikus négyszög” (‘Magisches Viereck’) Teljes foglalkoztatás Fizetési mérleg egyensúlya Árstabilitás Gazdasági növekedés

Teljes foglalkoztatás (full employment) – A neoklasszikus közgazdaságtan értelmezésében: a munkaerőpiac olyan egyensúlyi állapota, amelynél (az érvényes reálbér-szint mellett) a munkakínálat megegyezik a munkakereslettel (nincs „kényszerű” munkanélküliség). – A monetarista közgazdaságtan értelmezésében: a munkaerőpiac olyan állapota, amelynél csak a munkanélküliség „természetes rátájának” megfelelő munkanélküliség létezik.

3. Célkonfliktusok (makroökonómiai megközelítés) A technológiai fejlődésen alapuló gazdasági növekedés esetén – a munkaerő fizikai tőkejavakkal való helyettesítésével – csökkenhet a foglalkoztatás. Fogyasztás-vezérelt gazdasági növekedés esetén a makrokereslet növekedésétől elmarad a makrokínálat bővülése, ami - (keresleti) inflációt gerjeszthet; - növelheti az importkeresletet, ezáltal ronthatja a fizetési mérleget.

A fizetési mérleg egyensúlyának javítása érdekében alkalmazott importkorlátozás kiszoríthatja a hazai piacról az olcsóbb importtermékeket, ami - növelheti az inflációt; - az import-igényes ágazatokban csökkentheti a foglalkoztatást. A foglalkoztatás és az infláció kapcsolatának egyik lehetséges megközelítése: a Phillips-görbe.

Phillips-görbe (Phillips-curve) Rövid távú (keynesiánus) megközelítés Gazdasági fellendülés (konjunktúra) idején csökken a munkanélküliség (nő a foglalkoztatás). Ezzel egyidejűleg a munkáltatók könnyebben engednek a munkavállalók (szakszervezetek) bérköveteléseinek. A nominálbérek növekedése növeli az makrokeresletet, emiatt – változatlan termelékenység esetén – nő az infláció. A teljes foglalkoztatás és az árstabilitás tehát egyszerre nem valósítható meg, a gazdaságpolitikának választania kell a munkanélküliség és az infláció csökkentése között.

Hosszú távú (monetarista) megközelítés A pénzkibocsátás növelése hatására egyrészt nő a vállalatok beruházási hajlandósága, ezáltal a munkaerő iránti kereslete, másrészt nő a forgalomban lévő pénz mennyisége. Az infláció gyorsulása árán tehát rövid távon csökkenthető a munkanélküliség. Hosszabb idő eltelte után azonban a munkavállalók egy része („észlelve” a reálbérek csökkenését) új állás keresésébe kezd, vagyis „önkéntes” (súrlódásos) munkanélkülivé válik. A pénzkibocsátás növelésével tehát hosszú távon a munkanélküliség nem csökkenthető egy minimális, a „munkanélküliség természetes rátájának” (UN) megfelelő szint alá.

inflációs ráta (%) Hosszú távú Phillips-görbe Rö vid táv úP hil lip s-g 0 ör be UN munkanélküliségi ráta (%)

A foglalkoztatási és az antiinflációs politika hozzáigazítása a választás ciklusokhoz % Infláció Munkanélküliség Választás II.