11 Szimbolikus interakcionizmus Mead Ksztette dm Lilla Zsfia

11. Szimbolikus interakcionizmus (Mead) Készítette: Ádám Lilla Zsófia Pázmány Péter Katolikus Egyetem Diplomás Esti Képzés – Kommunikáció szak

George Herbert Mead kommunikáció elméleti modellje: a szimbolikus interakcionizmus • a legkorábbi modell. • szociálpszichológiai elméleten alapul. • A pszichikum, az én és a társadalom c. mű (1973, Mead nyomán a tanítványai adták ki, gyűjtemény). • A szimbolikus interakcionizmus nevet először Herbert Blumer használta, Mead legkedvesebb tanítványa. • Blumer: 3 alapelv: jelentés, nyelv, gondolat – ennek alapján következtetések a személyiség kialakulásáról és a közösségbe történő szocializálásáról.

Jelentés: a társadalmi valóság konstrukciója Előfeltevés: az ember úgy viszonyul a környezetéhez (másokhoz és a tárgyakhoz), ahogyan arról gondolkodik. Ha az emberek egy helyzetet valóságosnak tekintenek, annak valóságos következményei is lesznek. A jelentésalkotás közösségi feladat.

Nyelv: a jelentés forrása A jelentés az emberek közötti társadalmi interakcióból ered. A jelentés a nyelv használata során alakul ki – innen származik a szimbolikus interakcionizmus elnevezés. Az interakcionisták szerint csak akkor tudunk valamit, ha meg tudjuk nevezni! Intelligencia.

Gondolat: a másik szerepének képzeletbeli átvétele A gondolkodás: belső párbeszéd – Mead: villámgyors elmélkedés (minding) Minding: rövid gondolkodási idő, késlekedés Különleges képességünk: képesek vagyunk átvenni mások szerepét – Mead szerint a gondolkodás: másokkal gondolatban folytatott beszélgetés.

Az én, mint tükörkép A jelentés, a nyelv és a gondolat szoros összefüggésén alapul Mead énértelmezése. Önmagunkról való képalkotás: mások szerepébe belehelyezkedve, kívülről nézzük magunkat, ahogy mások látnak (tehát nem önmegfigyeléssel): ez a tükrözött én (looking glass self). Az énkép alakítása állandó folyamat, amelyben az „én” és az „engem” fogalmai kombinálódnak. Mead: „Mikor az „én” beszél, „engem” figyel. ”

Közösség: mások elvárásainak szocializációs hatása • Általános tükörkép (generalized other): valamennyi tükrözött én összekapcsolása – szinonimája az „engem”-nek.

Példák az alkalmazott interakcionizmusra Valóságalkotás Jelentéskutatás Az általános tükörkép Sértések Az önmagát beteljesítő jóslat Manipuláció a szimbólumok segítségével

Kritika: túlságosan grandiózus lenne az elmélet? Mégis: kiváló szociológus gondolkodó, koherens elméletrendszer, kognitív információfeldolgozás, kapcsolatfejlesztés, kultúrák közötti kommunikáció. Elmélete betekintést nyújt: a szimbolikus üzenetek létrehozásába, azoknak a beszélőre és hallgatóra gyakorolt hatásába.

Kiegészítő gondolatok - A társadalom és az én kapcsolatáról ír. - A szociálpszichológia nem vesz tudomást az „énről, ” a tudatról – pedig ez fontos, nem tehetünk úgy, mintha nem létezne tudat. - Attitűd (bemenet) Fej (nem tudni, mi van benne) Cselekvés (kimenet) - Hogyan alakul az attitűdünk, kik vagyunk mi, milyen az énünk. - Nem kell tagadni a tudat létét. - Az „én”: kétféle: 1. belülről éli meg magát (I) 2. kívülről nézi magát, mint objektum (Me) – a két énrész között kommunikáció van - A teljes én egésze tükrözi a társadalmi folyamatokat. - Az attitűd. - A szerep. - Fő kritikája Meadnek: az egyénnek nincs esszenciája. - Következménye: a szerepfogalom és az attitűd fogalom a szociálpszichológiában